Hétköznapok

Kicsit nagy volt a csend körülöttünk, volt néhány hét betegség (az a tipikus mindenkin végigmenős, a gond csak annyi volt, hogy 2 betegség ment végig felváltva az egész családon), aztán ovis beiratkozás, illetve tervezgetés. Betegségből kezdünk teljesen kilábalni, már csak férj „szenved” egy kicsit.

Boti kész izgalomban van az ovi miatt, a csanába menet minden nap ott megyünk el előtte, állandóan elmondja, hogy „anya ez az én ovim”. Megvolt az első szülői, férj lelkesen vett részt rajta (büszke is voltam rá nagyon J ) elhozta a kitöltendő dolgokat, megkapta Boti az ovis jelét, a csoportbeosztást, úgyhogy szeptemberben indulhat is a móka. Beindult a szobatisztaság, egyik napról a másikra, ez is pipa.

Keve pörög-forog, vége a zöldség korszaknak, már nem tudom letenni úgy, hogy ott is maradjon. Most született, és már 5 hónapos. Elkezdett helyváltoztató kukacmozgást gyakorolni, amivel néha elakad, olyankor roppant mérges.

Nekem világmegváltó terveim vannak J kissé új irányba tessékelem a vállalkozásomat, és anyatej ékszerek, illetve babahajas emlék ékszerek készítésébe kezdtem. Ha visszatérek a munka világába, remélem már vérprofi leszek :D Kezdeti fázis, de nagyon szuper ötleteim vannak. Kellenek is, mert hamarosan felpörögnek az események, közeleg a házprojekt. Úgyhogy csuriba minden kezet, hogy a lehető legjobban sikerüljön (nem, nem csok ház lesz, mert nem lesz harmadik J )

A fiúk baromi cukik. Boti nagyon szereti Kevét, csak ennek a szeretetnek néha erőteljes jelét mutatja. Ha nem figyelek, hipp-hopp  Keve szájában köt ki egy kisautó. A dackorszak még mindig a mindennapjaink része, tegnap például egy olyan orbitális, öklendezős hisztit vágott, mert az apja nem Kinder tojást, hanem csokit hozott neki, hogy még a szomszéd házból is kijött a néni szétnézni, hogy éppen kit nyúznak. Most reggel összefutottam a szomszéddal mondtam neki, hogy a gyámügyet nem kell azért hívni, mert nem bántjuk a gyereket, ez egyszemélyes előadás volt tegnap :D Totális ellentétje egymásnak a két fiam.

Viszont Botinak olyan szövege van, hogy néha a cipőmből kiesek. Reggel a következő párbeszéd zajlott köztünk:

- Ana, adsz nekem éhesz barikát?
- Hogy mit?
- Hát tudod, amit szoktam enni. Éhesz barikát.
- Nem vaníliás karikát?
- De, éhesz barikát.

A memóriáját meg sem említem. Amikor véletlenül kiszalad egy „@-*/*=)!%@*** „ és azt hiszem, hogy nem hallotta és megúsztam, néhány nappal később valami ultra ciki szituban ellövi a frissen tanult szép magyaros szitokszót :D

Keve még mindig megszállott cicifanatikus, látszik is csodálatos kis férfitestén és nő, mint a gomba. Vele most kezdődnek az izgi  sztorik J 

Úgyhogy éljük csendes kis hétköznapjaink izgalmas pillanatait.