Aludni jó..hogyan altassunk iker babákat :-)

Januárban születtek a picik, de ez a tavasz nem járult hozzá a babakocsis sétáláshoz, így sokáig csak a kiságyban pihentek. Szerencsére hosszú hónapokig alvással telt a nap nagy része, ami nem ütközött nehézségbe, evés után gyorsan elszundítottak. Nem kellett őket ringatni, csak szépen egymás mellé tettem őket az ikres babafészekbe, és már aludtak is. A nyújtózásokkal, és az elégedett cuppogásokkal sem zavarták egymást. Olykor-olykor Benedek elindult térhódító útjára, és keze testvére arcán landolt, lábaival pedig bogyókává gömbölyítette Borókát.

Mikor már szűknek bizonyult a fészek, elhelyeztük őket a kiságy két végébe. Az éjszakai első ébredésnél meglepődve vettem észre, hogy szorosan egymás mellett, középen feküdtek, pontosan úgy, ahogy eddig a fészekben. Pedig azzal a célzattal szedtük őket szét, hogy azt gondoltuk, már kényelmetlen lehet nekik, nincs helyük megmoccanni sem. A következő éjszakákon egyre jobban beletörődtek a szokatlan távolságba.

Nagytesó babakorában mindent bevetettem, ami hozzájárult a gyors elalváshoz: volt cumi, alvójáték, zenélő körforgó, éjszakai fény. Nagyon jól működött egészen addig, amíg máshol nem aludtunk. Mivel ez sokszor előfordult, gyakorlatilag a saját magam dolgát nehezítettem meg. Az ikreknél a célom az volt, hogy minél egyszerűbb legyen az altatás, ezért nem szoktattam őket semmilyen tárgyhoz, aminek az otthonfelejtése nyűgösséghez vezethet. Rövid kis dalocska után irány a kiságy, ahol hozzábújnak a takarójukba, és Boróka gyorsan, Benedek lassabban elalszik.

Amint az idő megengedte, elhatároztam, hogy a friss levegőn fognak aludni. Az első babakocsis altatások nem voltak túl sikeresek, nem tetszett nekik. Pedig nem kis műsor volt mindkét babát megetetni és felöltöztetni. Miután a két kicsi bundazsákban, sapkában, sálban, harisnyában, kb 5 takaróval a babakocsiban feküdt, én egy szál pólóban kimelegedve keresgettem valami utcán is vállalható ruhát. Ezek után megkönnyebbült arccal indultam neki a tervezett 300 m-s távnak, fel sem merült, hogy nem egy percen belül alszik el mindkettő, amint beleszippantanak a friss őrségi levegőbe. Ez az elképzelés sem jött be, sírtak mindketten. Persze a próbautat csak azért is végigsétáltam velük, hadd tudják meg, ki a főnök. Ki is derült, ki a főnök: hazafelé már úgy tempóztam velük, hogy másnapra izomlázam is lett. Otthon gyorsan kikaptam őket a babakocsiból, majd azon kaptam magam, hogy üveges tekintettel még mindig télikabátban ülve etetem őket a nappaliban, csak hogy megnyugodjanak egy kicsit. Másnap azt gondoltam, csak a bolygók állhattak rosszul, így ismét nekiveselkedtem a feladatnak, de a fogadtatás hasonló volt. Nem értettem, mit nem szeretnek a friss levegőn, végül egyesével vittem ki őket, és szoktattam őket a babakocsihoz a teraszon, így meghallottam, amint a másik a lakásban felébredt.

A babakocsink egymás mögötti üléses, az első mózesben lévő baba van mélyebben, a tolókarhoz közelebb eső pedig az emelvényen. Próbálgattam, melyik babának hol tetszik jobban, végül Boróka került az első sorba, Benedek pedig a páholyba. Ennek csak annyi az oka, hogy mostanában Boróka könnyebben elalszik, ellenben Benedek makacsul küzd az alvással, az ébrenléti időszakban viszont reklamál, ha nem tud szemmel tartani.

Egy alkalommal szüleimnél voltunk, és amikor láttam, hogy kellőképpen álmosak a picik, elindultam velük sétálni. Először anyukám felajánlotta, hogy elviszi őket, de én nagy optimistán közöltem, hogy még jól is esne nekem egy séta régi szülőfalumban. Ha tudtam volna, hogy az elalvásig többször körbe kell sétálnom az egész várost, jobban átgondoltam volna… J Végül a hosszúra sikerült babakocsis sétálás után abban a hiszemben voltam, hogy elaludtak az ikrek. Abban a pillanatban, amikor egy sóhaj keretében lehuppantam az ülőgarnitúrára elkortyolgatni a jól megérdemelt gőzölgő kávémat, anyukám jelent meg az ajtóban, és nézett rám jelentőségteljesen. Mondania sem kellett, már tudtam, mit szeretne közölni. De mégis elmondta, hogy van egy rossz híre… majd meghallotta a másik baba hangját is, így helyesbített: vagyis kettő. Sajnos azóta is a legtöbbször felébrednek, ha megállok velük.

Érdekes, hogy a kezdetektől teljesen egyformán próbáltam altatni a kicsiket, mégis teljesen más az alvási szokásuk. Már reggel szétcsúszik az összhang, Boróka órákkal később ébred, mint Beni, és napközben is szívesen alszik. Benedek korán ébred, és napközben is kitart a végsőkig, sokszor piros szemekkel is, de akkor is elővarázsol valahonnan tartalék energiákat, és képes teljes erőbedobással maximális fordulatszámon pörögni. Nem tudom, hogy különbözhetnek ennyire, de még mindig nem adtam fel, hogy egyszer – lehetőleg még a kamaszkora előtt - ő is rájön, hogy aludni jóóóóóóóóóóó.