Anya szülinapja :-)
Idén volt az első olyan szülinapom, amikor már a három gyerkőcömtől várhattam a ragadós, nyálas puszikat. Tavaly ilyenkor olyan nagy pocakom volt, hogy úgy elbújt alá a Balázs a virággal együtt, hogy alig találtam meg. Ekkor el sem tudtam képzelni, milyen lesz majd a három gyerekkel az élet. Szerencsés vagyok, mivel minden várakozásomat felülmúlták, és hihetetlen örömnek tartom, hogy ennyi gyerek vesz körbe.
Eddig az évek során rémüldözve láttam, hogy növekszik a gyertyák száma a tortán, úgy éreztem, elmúlnak a „jó” évek. Most, hogy megszülettek az ikrek, ez megváltozott: úgy érzem, most töltődnek meg igazán tartalommal a mindennapjaim, most jönnek az igazán jó évek. Őszinte szeretettel vesznek körbe a gyerekek, és már tudom az 5 éves Balázsnak köszönhetően, hogy egyre jobban ki tudják mutatni rajongásukat, ahogy nőnek.
Balázs már 5 éves nagyfiú, aki annyira készült a szülinapomra, hogy hónapok óta erre gyakorlatozott otthon. Ilyenkor feldíszíti a szobát, előveszi a szülinapos étkészletet (vagyis szülinapos mintázatú papírtányérokat és papírpoharakat) ajándékot készít, majd amikor előbújhatok zenei aláfestésre a szobafogságból, akkor az ajándékozás után eljátsszuk még a tortaevést is. Természetesen mindent egyedül készít: egy otthon fellelhető tárgyat csomagol be ajándékként, saját maga „készíti” a több fogásos vacsorát, és „süti” a tortát. Aztán kezdődhet a buli, tombolunk a legmenőbb szülinapos dalokra. Nem csak az én szülinapommal kapcsolatban ennyire lelkes: tesómat is nagyon-nagyon szereti, az ő szülinapjára hetekig készült. Lufit, dekorációt választott, ő jelölte ki ezek helyét, előtte pedig végig segített az igazi torta készítésében. Az izgatottságtól alig tudott meglenni. Az ünneplés előtt tesómat is szobafogságra ítélte, és rászólt mindenkire, hogy azonnal öltözzenek át, és vegyenek szép ruhát. Szerintem a zenére bevonuló nővéremnek is jól esett az izgatott készülődés. Korábban nem is gondoltam volna, hogy egy 5 éves fiú is ilyen kedves tud lenni, remélem, ebben is utánozni fogják őt az ikrek.
Amikor valóban elérkezett a születésnapom, talán jobban várta, mint én. Aznap újra el kellett rejtőznöm a szobában, ő pedig szorgosan dolgozott. Hallottam papírsusogást, ragasztást, izgatott futkosást. Nagy sutyorgást követően előmerészkedhettem. A fiam mindenkit beszervezett: tesómnak kellett indítania a zenét, anyukám hozta a tortát, ő pedig mutatta az útvonalat, amin mehettem. Egy szívecskével megjelölt székre kellett ülnöm, majd elővett egy dobozt, és a fejem fölé emelte. Egy nagy adag, saját maga által rajzolt és kivágott papírszívecske volt, amit rám szórt. A szívecskeeső után kaptam egy óriásszívet is, és egy csokrot is. Emellé járt a sok-sok puszi és ölelés is. A lakásban több helyen Boldog szülinapot Anya felirat díszelgett. Mindenkit beszervezett, és nem is lehetett volna meghatóbb, hogy ennyire készült, ennyit dolgozott rajta, hogy meglepjen.
Az ikreknek 9 hónaposan még nem volt sejtésük, mi lehet ez a készülődés, így én erőltettem rájuk az Anya szeretlek feliratú pólót. Habár nem szeretem ünnepeltetni magam, mégis alig várom, hogy a következő években a kicsik is huncut mosollyal rejtegethessék előlem az általuk kitalált, szívből jövő meglepetésüket.
