Bababarát hotel

Ezeknek nagyon örültünk, hiszen nagyon tetszett a Balázsnak is. A játszóház kissé körülményesen volt elérhető, de nem okozott gondot, mert babakocsit már nem használtunk. A gyerekprogramok is nagyon bejöttek neki, így mi is végigültük a foglalkozást, amíg elkészült az álarc vagy a lámpás. A medencékből is volt többféle, de mi természetesen a legtöbb időt a kalózosban töltöttük. A vacsoránál bőségesen volt választék, és akár jól is lakhatott volna mindenki, de Balázs olyan izgatott volt a játszóház miatt, hogy nem ért rá enni. Mi is gyorsan belapátoltuk a sok finomságot, aztán beültünk a többi szülő közé a játszóház elé (ha jutott hely a folyosón lévő kanapén). A legtöbbször azonban Balázs becsábított engem is a labdatengerbe, így már eleve játszóházbarát ruhában ültünk le a vacsorához. Nem mintha bántam volna, hiszen az én gyerekkoromban nem volt ilyesmi, így én is simán jól éreztem magam, jó volt új környezetben játszani a Balázzsal. Önállóan járó gyerekkel jó hely volt, 9 hónapos ikrekkel azonban lehetetlen küldetés, új hely kellett.

Az ikrekkel való várandósság alatt már vágyódtam a meleg vizes fürdőzésre, de ez csak a babák születése után jöhetett szóba. Végül 9 hónaposak lettek, mire rászántuk magunkat. Eszembe jutott az utolsó gyerekbarát szállodában a rengeteg lépcső, a szűk lift, a tömeg a játszóház előtt, és ezek után nem tudtam, hogy öngól lesz-e a pihenés. Ha maradtunk volna a korábbi helynél, biztosan az lett volna. Valami tágasabbat kellett választanunk, ahol elfér a „bálna”, azaz az ikres babakocsi. Olyan hely kellett, ahol szállodán belül sem kell két zsák cuccal közlekedni, amikre esetlegesen szükségünk lehet. Végül kiválasztottuk, lefoglaltuk, és elkezdtem pakolni. Kiságyakat, fürdető kádat és babakocsit is ígértek a helyen, így utánfutó nélkül indulhattunk útnak. Néhány dolgot nehéz volt elhinnem, hogy kapunk, ezért jobb a biztonság alapon mégiscsak magammal vittem. Amikor megérkeztünk, már le voltam nyűgözve, tágas szobát kaptunk, és ott voltak a kiságyak, valamint a két egyszemélyes babakocsi. Számunkra praktikusabb volt az ikres kocsi, mert amíg az egyikünk tolta, a másik szabad volt. Az épületek is tágasak voltak, nem kellett kényelmetlenül éreznünk magunkat, hogy elfoglaljuk a fél szállodát a babakocsinkkal. A játszóház óriási volt, és minden korosztálynak tartogatott érdekességeket. A nagyobb gyerekeket az üvegfalon túl, a kávézóból tarthatták szemmel a szülők.

A szállodában 1 éves kor felett van gyermekfelügyelet, így csak a Balázst bízhattuk volna az animátorokra, de ő inkább velünk tartott. A foglalkozások gyakoriak voltak, amíg Balázs részt vett rajtuk, addig a kicsik indulhattak ugyanazon légtérben felfedezőútra, szinte „habzsolták” a sok új játékot. Ez szó szerint értendő, mert jelenleg a mindent meg kell kóstolni időszaknál tartunk. Az óvoda mellett bölcsi is volt, így az életkoruknak megfelelő játékokat nyálazhatták össze. A fürdőzés a három gyerekkel melós volt. A kicsik vetkőztetése, öltöztetése túlságosan sok idő volt, kevés figyelem jutott a nagynak, így nem erőltettük a mindenki pancsoljon együtt témát. A rengeteg játék ellenére a legnagyobb élmény a kicsik számára az akvárium volt. Ha oda tettük őket az etetőszékben, olyan hosszan nézték a halakat, mintha csak a legizgalmasabb krimit követnék nyomon a TV-ben. Benike hosszan magyarázott a halaknak, majd nekünk, mint aki azt akarja mondani, hogy ezt nézzétek meg, ilyet még tuti nem láttatok.

Rohamtempóban elfogyasztott vacsorára számítottam, ám legnagyobb meglepetésemre egy csúszda volt az étteremben. A gyerekek ezen keresztül érkezhettek, ami annyira tetszett a Balázsnak, hogy vacsoránként kb. 50 alkalommal „megérkezett”. A folyamatos rohangálás közepette néha odajött egy falatra, majd futott tovább. Nem kellett kapkodnunk a vacsorával, nyugodtan tudtunk enni mi is, és a kicsik is. Amíg mi finom ételeket kóstoltunk, addig Balázs barátságokat kötött, a kicsiket pedig önkéntes babysitterek szórakoztatták. Népszerűek voltak az ikrek, örömmel ismerkedtek, így nekünk is könnyebb volt velük. Jó volt látni, hogy még ők is jól érzik magukat. A szálloda kabalaállata egy kedves víziló volt, aki rövid időre minden nap feltűnt. Ő egy igazi celebvíziló, a gyerekek fürtökben lógtak rajta és ajándékokkal halmozták el. Volt, aki egész nap erre készült, így nem kevés rajzmennyiséget kellett a mancsában szorongatnia.