Balatoni játékok
Egy jó meleg szombaton megcéloztuk a Balatont, úgy ahogy azt kell, rogyásig megpakoltuk az autót mindenféle játékkal, fürdőfelszereléssel, homokozókészlettel, váltóruhákkal.
Szépen el is játszottak az ikrek egy darabig a homokban, majd felfedezték a varjúkat, akik olyan bátrak voltak, hogy még a strandon magányosan heverő táskákból is elkezdtek kipakolni. Beledugták a fejüket, majd a csőrükkel szétdobálták a tartalmát. Ekkor az ikrek úgy döntöttek, hogy fognak maguknak néhány madarat, ezért legalább egy órán keresztül üldözték őket. Vélhetően a varjak nem akartak velünk hazajönni, ezért inkább felrepültek a környező fákra. A kicsik szerintem elég rosszul mérhetik fel a távolságokat, mert kb. 10 méter magasra próbálkoztak a madarak után ugrani.
Állatok témakörében elég jól kiteljesedtek, mert a madárijesztegetést kutyaüldözéssel szakították félbe olykor. Elég sok kutyust sétáltattak aznap a parton, és ők (mármint az ikrek) hangosan, ugatást imitálva közelítettek feléjük. Ekkor általában három riadt arc volt látható: a kutyatulajdonosé, a kutyáé, és az enyém. Soha nem lehet tudni, mit tolerál a kutyus, és a gazdája, így célszerűbb volt megelőzni a bajt, és elterelni az ikrek figyelmét. Ilyen esetekben javasoltam nekik inkább a kacsák etetését, mert ott talán hamarabb menekülőre tudja fogni a hápi, ha nem tetszik neki valami. Az etetés közben egy számukra felbecsülhetetlen dolgot véltek felfedezni: a part közelében szétdobált paprikacsumákat. A pillanat törtrésze alatt kapták fel, és dobták be a kacsáknak, de ők fittyet hánytak a különleges gasztronómiai élmény lehetőségére. Ekkor Boróka elrohant a babakocsihoz, és nagyon elkezdett matatni a tárolójában. Hamarosan diadalittasan rohant vissza egy lepkehálóval. Nem értettem elsőre a hirtelen jött pálfordulást, de kiderült, mit talált ki a kisasszony. Elkezdte a kincset érő paprikacsumákat kihorgászni a Balatonból. Ebből a buliból Beni sem akart kimaradni, ezért gyorsan ő is hozta a saját lepkehálóját, majd beszállt a paprikahorgászatba. Nagyon próbáltuk lebeszélni őket erről a tevékenységről, de hajthatatlanok voltak. Versenyeztek, hogy kinek van több paprikája, de újra és újra visszadobták őket, ha kacsa környékezett meg minket. Egy idő után mi felnőttek is teljesen átszellemültünk, ezért valószínűleg összevont szemöldökkel figyelhették a strandolók, amint egy-egy csellengő paprika láttán hangosan bíztattuk, és szurkoltunk az ikreknek, hogy „ott egy paprika, gyorsan horgászd ki”! Annyira büszkék voltak a zsákmányra, hogy azzal együtt kirándultak el a papához, mert el akartak vele dicsekedni. A papa csak abban bizakodott, hogy nem látja viszont a szerzeményeket egy lecsóban…
Mostanában már nagy könnyebbség, hogy nem kell folyamatosan lekötni a figyelmüket, nekik is bőven van fantáziájuk az újabb játékra. Most is túlkészültünk, sosem gondoltam volna, hogy a Balatonon éppen a paprikahorgászat lesz a legjobb játék.
