Buborék avagy boldogság
Teljesen átszellemülve, önfeledt ujjongások kíséretében üldözték a szappangömböket. Egyszerűen nem tudták megunni, hajthatatlanul követelték az újabb és újabb buborékokat. Igazából nem akartam útját állni egy ilyen jó bulinak, ezért én is lelkesen fújtam a bubikat, elvégre itt garantált a minimális energiabefektetés – maximális siker kombináció.
Annyira lenyűgözte őket ez az újdonság, hogy az első fújás óta még üzletet is lehet velük kötni egy kis buborék reményében: néha szeretnék ugyanis róluk néhány fotót (na jó, inkább kb. ezret), amin mind a ketten egy irányba néznek, és ennek az elérésére jelenleg a buborék az egyetlen adu ász a kezemben. Bubival kecsegtetve úgy szót fogadnak, hogy még én is elámulok: zokszó nélkül állnak egymás mellé, és fogják meg egymás kezét, csak legyen buborék.
Nemrégiben vendégek jártak nálunk, és voltak olyan figyelmesek, hogy hoztak ajándékba az ikreknek egy-egy ultramenő buborékfújó gépet. Sejtették, hogy örülni fognak a kicsik, de ekkora sikerre még ők sem számoltak. Egy menő unikornis, ill. dínó kinézetű gépezet büszke tulajdonosai lehettek a kicsik, akik meg sem hallották a felszólítást, miszerint csak az udvaron kapcsolhatják be. Így perceken belül buborékban úszott a nappali, szinte nem is láttuk egymást, annyi bubit gyártott a kis készülék. Leszállóágban még szétfolyt a járólapon a szappanos folyadék, így még több élményt szerezhettünk, mivel csúszópályát tudtunk kialakítani a konyha és a nappali között.
Miután sikerült az ikrekkel elhitetni, hogy lemerült az elem, kicsit hagytuk pihenni a készülékeket, majd a délutáni alvás után újra bevetettük – de már az udvaron. Gyönyörű látvány volt, ahogy a milliónyi bubin megcsillant a napfény, majd a szél gyorsan tovább repítette őket. Ennél szebb csak az volt, amikor szélcsendben a buborékok megálltak a füvön. Először azt hittem, hogy csak ritka szerencsénk van, hogy ott maradtak, de kiderült, hogy ezek masszív bubik, és hamarosan buborékpázsittá változott a fű. Sőt, mikor már kissé elfáradtak a fújókák, akkor még buborékhegyeket is produkáltak.
Azóta néha próbálom eltűntetni az ikrek szemei elől a gépeket, mielőtt a végtelenített felhasználás miatt az örök buborékvadászmezőkön végeznék, és gyorsan eldugom őket egy-egy fiók aljába. Egyszer sajnos pont úgy tettem el, hogy véletlenül benyomódott az indítás gomb, és persze csak akkor vettem észre, mikor legközelebb arra jártam. A búgó hang mellett a fiókból feltörni vágyó buborékhalomra lettem figyelmes. Mindent eláztatott a visszacsapódó buborék, volt mit takarítani.
A buborékok a napok folyamán lassan lázba hozták az egész utcát, arra lettem figyelmes, hogy miközben fújom őket, egyre több gyerek gyűlik körém a szomszédos házakból. Versengve próbálták egymás elől megszerezni a bubikat, és hatalmas boldogságban úszott, aki elkapta a legnagyobbat. Ilyen versengés mellett hivatalos versenyszámmá válását is kérvényezhettük volna a 100 méteres buborékgyűjtésnek, de igazságtalan lett volna a két éveseket a 8 évesekkel indítani. Mégis sokat nyertünk azzal, hogy nagyon jól szórakozott mindenki, köztük én is, mivel ilyen elvitathatatlan sikert arathattam egy ilyen egyszerű játékkal.
