Egy kétéves naplója
Egy kétéves naplója (pontosabban két kétéves naplója)
Kedves Naplóm!
Anya és Apa azt mondták, hogy két évesek lettünk, ezért bulit tartunk. Nem tudjuk, mi az a két év, de a buliban benne vagyunk, mert anya gyakran mondogatja a buli szót, amikor lejátssza nekünk a Riszálom úgyis, úgyis, meg a Baby Shark című nótát. Állítólag lesz sok finomság, zene és társaság, szóval részünkről indulhat a buli.
A buli reggelén finom sütiillat lengedezett a konyhában, amit nagyon meg akartuk enni, de anya nem engedte, mert meg kellett vele várni a vendégeket. Délelőtt segítettünk anyának egy újabb sütit készíteni, hátha abból ad. Láttuk, hogy sok lisztet akar az edénybe tenni, ezért pár marokkal mi is szórtunk bele. Meg úgy mindenhova… Tojást is tettünk bele, de anya azt mondta, hogy a héja nélkül kellett volna. Elég válogatós… Miután elkészült a süti, kaphattunk belőle, de bánatunkra csak egyet-egyet, ráadásul anya azt sem engedte, hogy mindegyikbe beleharapjunk – csak egyet, ahogy szoktuk.
Amíg a süti sült, anya mindenféle színes díszeket rakott ki a lakásba, de sajnos olyan magasra, hogy pont nem értük el. Amíg felállt a székre, megcsikiztük a lábát, hogy jobb kedve legyen, mert a díszek leesésekor néhány olyan cifra szót mondott, ami nem hangzott túl vidáman.
Ebéd után gyorsan el kellett aludnunk, hogy minél hamarabb, és minél többet bulizhassunk.
Ébredés után kicsit nyafogtunk a rend kedvéért, de nemsokára megérkezett a Mama és a Papa, így inkább abbahagytuk. Gyorsan megmutattuk nekik, hogy már akkorát tudunk ugrani, mint egy béka, és tudjuk mondani, hogy mama, a papát viszont csak suttogva.
Nemsokára megérkezett három unokatesónk, és a szüleik. Ekkor ajándékot kaptunk mindenkitől. Kiderült, hogy ajándék jár azért, mert szülinapunk van. Kezd tetszeni ez a szülinaposdi. Sok szép játékot kaptunk, amiket gyorsan megnéztünk, kipróbáltunk, de a szűkös időnk nem engedte, hogy tovább foglalkozzunk velük. Mondjuk mintha láttuk volna már ezeket a játékokat egy pillanatra, amikor kutattunk az egyik titkos szekrényben, de akkor anya gyorsan kizavart minket.
A buliban sokszor próbáltak minket rávenni, hogy legalább egy kicsit együnk a sok finomságból, de erre nem volt időnk, mert rohangálni kellett a többi gyerekkel együtt fel és alá a lakásban. Ez volt a legjobb az egészben, és ha sikítoztunk hozzá, akkor az még viccesebb volt.
Egyszer csak mindenki minket akart látni, és elkezdtek énekelni egy ismerős dalt valamilyen Judit nénitől. Ekkor anya megpróbált minket egy helyben tartani, apa pedig megjelent egy színes tortával. Még tűzijáték is volt rajta. Sosem láttunk szebbet, nem is tudtuk levenni róla a szemünket. Miután vége lett a dalnak és tűzijátéknak is, megkóstolhattuk a tortát, ami olyan finom volt, hogy csak úgy habzsoltuk. Annyit ehettünk, amennyit csak akartunk, és az sem volt baj, ha mindent összemaszatoltunk.
A torta után még egy kicsit szaladgálhattunk, de aztán sajnos elmentek a vendégek, nekünk pedig fürödni kellett, és aludni. Pedig nem is akartunk, mert olyan jó lett volna, ha folytatódott volna ez a szuper nap.
Remélem, jövő héten is lesz szülinapunk!
