Élettér

A világ legizgalmasabb helye a nagytesójuk, Balázs szobája, akinek ultramenő emeletes ágya van. Erre ők egy szempillantás alatt másznak fel, majd zuhanórepülésben landolnának, hacsak az elmúlt két év alatt megedződött reakcióidőmnek köszönhetően nem kapnám el őket.  Ha a terepszintet választják a szobában, azonnal marokszám kezdik el gyűjteni a legókat, aminek mind követni kell az nyomvonalát, nehogy elnyelje őket a föld – vagy a Beni. Miközben magasabbra csoportosítom a legókat, Boróka lecsap a filctollakra, és már közelít is a fal felé. Miközben kicsavarom a kezéből a veszélyt rejtő színezőt, Beni már megtalálja a robottá alakítható autókat. Próbálkozik, próbálkozik, de végül egy széket hajtogat belőlük, nézni is rossz, ezért hiszti kíséretében inkább kiteszem őket a szobából, és kulcsra zárom.

Ezután beágyaznék a hálószobánkban, de ekkor is jönnek utánam. Az ágyon ugrálás után Boróka leharapja a távirányítóról a piros gombokat, majd jöhet a következő támadás: meg kell kaparintania a redőny falra ragasztott távirányítóját, ami véletlenül fallal együtt jön le. Beni ezalatt a karórákat dobálja szét, úgyhogy beágyazás helyett itt is szoba lezárása jön.

Ezek után rendkívül taktikusan leülök velük hosszasan kirakózni, és amikor úgy látom, hogy úgy belemélyednek a játékba, hogy észre sem veszik, amíg bedobok egy mosást, akkor elsettenkedek. Már az ajtóban utolérnek, de makacs lány révén elhatározom: csak azért is mosni fogok! Bevonom őket, lelkesen adogatják is a ruhákat. A szín szerinti válogatást még át kell venni, de már nyúlnak a szekrénybe. Mire hárítanám a bajt, egy öblítőre keresztet is vethetünk. Miközben felmosom a szétfolyt öblítőt, Beni a porszívózás örömeinek akarja magát átadni, ami persze elszabadul a kezében, úgyhogy érzem, itt is végeztünk. Mosás nincs beindítva, öblítő szétfolyt, porszívó elszabadult eredménnyel zárva kivonulunk a mosókonyhából is.

A kézmosás és a fogmosás kivédhetetlenül a fürdőszobába vezet. A tisztaságtól ragyogó kezek gyorsan elemelnek ezt-azt, amíg feltörölgetem utánuk a kipancsolt vizet. Legutóbb még a játékbabák is ki voltak rúzsozva, amíg egy perc alatt letörölgettem a vízesést, amit produkáltak.

Van még egy szobánk, amit szintén le kellett zárni, mivel ott vannak az iratok, a home office helység, és vendégszoba is egyben. Amikor mosogatás közben a szemem sarkából azt láttam, hogy Boróka egy pecséttel rohan kanapé felé, éreztem, hogy ez a helység is zárás-gyanús. Máskor a mindig vidámságtól hangos Boróka ebből a szobából kifordulva sunnyogva-lapítva próbált eloldalogni mellettem hátradugott kézzel, na az végképp gyanús volt. Két útlevéllel próbált meglépni a saját szobájába, amit ha sikerrel kivitelez, nem is tudom, mikor lettek volna meg. Ezek után ezt a helyiséget is katasztrófa sújtotta övezetnek neveztem ki, és egyúttal le is zártam a gyerekek elől.

Szívem szerint még egy helyiséget zárnék, de arra sajnos nincs mód, így csak eltorlaszolni szoktam székekkel: ez a kamra. Ez aranybánya a mindig éhes gyerekeimnek. Az a pici tároló úgy néz ki, hogy az alsó polcokon nincs már semmi, mert arról rendszeresen meglovasították az ételeket, és a felső polcok eléréséhez rendre hordják oda a kis székeket, hogy lepakoljanak.

A jelenlegi felállás szerint összesen két helyiséget használok az egész lakásban ébrenléti időben, ez a konyhával egy légtérben lévő nappali, illetve az ikrek szobája. Amint a kicsik elalszanak, gyorsan beosonok a többi szobába is egy rövid diplomáciai látogatást tenni, kiszellőztetek, rendet rakok, majd a mosókonyhában bontakozom ki hosszabb ideig. Jó lenne néha gyakrabban bejutni az összes szobába, de jelenleg nagyobb haszna van lezárni előlük, mert így nem tudnak minden szobában felfordulást csinálni. Hamarosan talán már belátóbbak lesznek a kéréseim iránt, és akkor szabad pálya lesz nekik az egész lakás.