Esős nyaralás
Gyerekek előtt azért vártam a legjobban a nyarat, mert imádom a meleget, a Balatont és a napsütést. Az ikrek megszületése óta azért várom nagyon a nyarat, mert nem kell annyi ruhába beöltöztetni a babákat. Ez a reményem az idei nyaraláskor szertefoszlott. Nyaralás előtt áttanulmányoztam az időjárásjelentést, és rájöttem, hogy hiú ábránd marad az elképzelésem, miszerint – egy szál bikini helyett – pár darab pelenkát hozok el az útra. Sajnos végig hűvös időre számíthattunk.
A Balatont irányoztuk meg úticélként, ahol elég változékony lehet az időjárás. Kánikulára nem is számíthattunk, így gyakorlatilag mindenféle ruhából IS csomagolhattam a három gyereknek, plusz mindenből egy-egy váltás ruhát, cipőt is.
A napjaink általában úgy alakultak, hogy még kakaskukorékolás előtt felébredtek a kicsik, így elég korán útra keltem velük. Ilyenkor kissé hűvös idő volt a parton, ezért meleg ruhába bújtattam őket. A séta mindig játszóterezésbe csapott át. Itt gyorsan megteltek a kis ruhácskák homokkal, ezért kellett a váltás ruha. A korai ébredés miatt kétszer aludtak napközben a kicsik. Az első alvás idején tudtam foglalkozni a nagytesójukkal is, majd az ebéd után ismét útra keltünk a gyereksereggel. A víz hőmérséklete ekkor sem volt igazán volt csalogató, így inkább maradtunk a játszóterezésnél. Ekkor már egész kellemes idő lett, elég volt a rövidnadrág és póló. A nagy hőmérsékletingadozás miatt kora reggel szinte bundazsákba kellett öltöztetni a kicsiket, majd délutánig mindenféle hosszúságú-, és melegségű ruhát be kellett vetni, míg eljutottunk a nyári viseletig. Estére egy bőröndnyi mosnivaló gyűlt össze.
Esténként a város központjába is bementünk sétálni, ahol minden este volt gyerekbuli. Itt egy zenész gyerekkorom híres meséinek dalait játszotta, így A nagy ho-ho-ho horgásztól kezdve a Mézga Gézáig minden volt. Ott a gyerekek lelkesen rázták a pelusukat, és minden dal után tisztességgel megtapsolták a zenész „bácsit”.
Egyik nap özönvízszerű esőzés hiúsította meg a strandolást, egész délutánig szakadt megállíthatatlanul. Amint csillapodott, elindultunk egy sétára, mert nagyon ráfért már a kicsikre a friss levegő. Ekkor jöttem rá, hogy a gumicsizmát felejtettem otthon: minden létező tócsába bele akartak ugrálni, miközben az esernyőt vonszolták magukkal. Séta közben összefutottunk a homokozóban korábban megismert családdal, de háromszor kellett megnéznem őket, mire rájöttem, kik köszöntek ekkorát. Tétovázásomat magyarázandó meg is jegyeztem, hogy „nem ismertelek meg titeket ruhában” – mivel eddig csak fürdőruhában találkoztunk.
Egyetlen kellemetlenség adódott: sajnos defektet kaptam – a babakocsival. Igazából idáig azt sem tudtam, hogy nem tömör, hanem felfújható a kereke. Először nem is tudtam, mihez kezdjek, de gyors közvéleménykutatás során jó ötleteket gyűjtöttem a játszóteres anyukáktól. Reggel nyitásra már a gumisnál voltam, ahol meglepődtek a babakocsis gumiabroncs láttán, és nem is tudtak vele mit kezdeni. A következő helyen nagyon igyekeztek, de nem tudtak segíteni, végül a harmadik helyen már szinte könyörögtem, hogy segítsenek, mert babakocsi nélkül lőttek a nyaralásnak. Rövid fejtörés után 10 perc alatt megoldották a problémámat, én pedig boldogan siettem vele haza. Otthon sem sikerülhetett volna orvosolni a problémát, ugyanis 1 órán belül elkészült a verda.
A változékony időjárás miatt a Balatonba csak elvétve tudtunk belemenni, és elég sok holmival kellett készülni. Egész jól sikerült összecsomagolni, talán csak a kis gumicsizmákat kellett volna még magunkkal vinni, de megvoltunk nélküle. Évekkel ezelőtt csak és kizárólag a kánikulát tudtam elképzelni a nyaralásra, de ez sokat változott. A hűvös már nem tudta elrontani el a nyaralást, mert az ikrek után való futkosás miatt kifejezetten melegnek éreztem az időjárást.
