Hóélmény
Leesett a tél első hava. Nagyon vártuk, mert a közösségi oldalakon azt láttam, hogy már mindenkinél esett a hó, csak mi maradtunk ki. Sóvárogva nézegettük mások szánkós fotóit, meg a sok boldog pillanatot, ami a képekről sugárzott. Amikor a redőnyt felhúzva minket is a hatalmas hópelyhek látványa fogadott, gyorsan átszerveztük a napunkat.
A tízórait követő időszakra céloztam meg az első nagy havas élményt. Az elhúzódó tízórai után sietősre vettem az udvarra való kijutást, ugyanis a hóesés átcsapott szemerkélő esőbe, így gyanítható volt az olvadás. Az időjárás előrejelzés is gyors melegedést jósolt, ezért az ikrek nagytesóját is hazakértük ebéd után az oviból, hogy ő se maradjon ki a hóból, hiszen már 2 hónapja erre vár.
Először félve lépkedtek az ikrek hóban, de gyorsan rájöttek, hogy ez jó buli. Sikongatva futkározták körbe az udvart, majd csodálkozva nézték, hogy miért csinálok gombócot a hóból. Vélhetően fagyikészítésre tippeltek, mert ők is azt kezdtek el gyártani. Végül gyorsan megértették a hógolyózás lényegét, és kiderült, hogy meglepően jól céloznak, ugyanis folyton a nyakamban kötött ki a hógolyó, amit én gyúrtam nekik. Mire hazaért a nagytesó, már jelentősen megcsappant a hóállomány, és szinte csak a kis faház tetején találtunk. Pár perc múlva már onnan adogattam nekik a hókupacokat. Versenyzésbe csapott át ez is rövid időn belül, mindenki a legnagyobb adag havat akarta magának. Hamarosan vödrökkel jelentek meg, azokba kellett rakosgatnom a kincset érő havat. Szüreteléskor szoktam így érezni magam: egyesével adogattam a hókupacokat a gyerekeknek, akik libasorban állva emelgették lelkesen a vödreiket hótöltésre.
Miután minden havat leszüreteltem, folytatták a veszekedést: akkor már egymástól akarták elvenni a nagyobb hóadagot rejtő vödröt. Nem tudom, van-e még valaki, aki képes összeveszni a havon, de nálunk ez is megtörtént.
Mire a szánkó előkerült, addigra végképp esélytelen volt húzni őket abban a minimális hóban, pedig nagyon kíváncsi lettem volna, mit szólnak hozzá. A szánkózás elmaradása miatt a kerekekkel rendelkező almásládákba ültek, azzal húzták egymást az udvaron. Kicsit más volt, kicsit hangos és rázós volt, de ők ezt is nagyon élvezték.
Hamarosan a maradék hó is elolvadt, így visszavonulót fújtunk, és bementünk ebédelni. Másfél óra hóban futkározás után óriási reményeket tápláltam a délutáni alvást illetően. Legalább három órás alvásról ábrándoztam, ami alatt sok mindenre jutna időm. Hiú ábránd maradt, alig egy óra alvás után energiabombaként ugrottak ki az ágyból, majd bánatosan néztek ki az ablakon, és tanácstalanul elmélkedtek, hogy hova lett az a sok hó.
