Húsvéti készülődés
A gyakori hóesés ellenére úgy döntöttem, hogy itt az ideje felkészülni a húsvétra. Hetek óta nem mozdultunk ki, így az itthon fellelhető alapanyagokból és kellékekből álltunk neki dekorációt készíteni. A nagy keresgélésben találtam néhány elfekvő húsvéti dísztojást, amivel a nappalit terveztem díszíteni.
Tojás alakzatokat vágtam ki színes papírokból, amit a gyerekek díszíthettek. A nagy munka eredményeképpen olyanok lettek a tojások, mintha egy részeg húsvéti nyuszi festette volna, csupa krikszkraksz az egész, nonfiguratív mintákkal. Próbáltam menteni a dolgot: találtam néhány húsvéti matricát, és megengedtem, hogy ráragasszák. A vége az lett, hogy fej nélküli csibék, és fül nélküli nyuszik emelték tovább a tojás szépségét, ugyanis azok a legtöbbször leszakadtak ragasztás közben. Az elkészült tojáskákból koszorút készítettem, ami az ablak dísze lett. Egy óvatlan pillanatban Beni megkaparintotta a dísztojásokat, és eloldalgott velük. 1 perc gyanús csend után kiderült, hogy sajnos meghámozta őket, és csak a félig meztelen hungarocell tojások maradtak. Még szerencse, hogy készítettünk más díszt is, mert azok már használhatatlanná váltak.
Az ikrek nagytesója annyira belejött a kreatívkodásba, hogy este is ezzel szeretett volna foglalkozni. Ki is nézett egy könnyűnek tűnő nyuszit az internetről, ami első ránézésre öt perces munkának tűnt. Az ikrek elalvása után kezdtünk bele, végül ketten 45 percig készítettük, majd a végén még fél órát nevettünk rajta, hogy mennyire nem hasonlít a tervezetthez, inkább egy húsvéti rémnyúlra emlékeztet. Pedig egész jól indult, na de a végeredmény…
Másnap ismét kinéztünk egy egyszerűnek tűnő répás dekorációt. Felvérteztem magam, hogy megint egész este ez lesz a program, de meglepően gyorsan elkészültünk, sőt a végeredmény is egész hasonlított a tervezetthez.
A kreatívkodás után rájöttem, hogy az ikrek az udvarra tervezett tojáskereső versenyen csekély eséllyel fognak indulni a rutinos nagytesójuk mellett, mivel ők még nem tudják, hogy nem szabad leállni az első csokitojásnál, hanem rohanni kell megszerezni a lehető legtöbbet. Az esélyegyenlőség jegyében tartottam a kicsiknek egy tojáskereső erőnléti edzést, hogy nekik is legyen esélyük a bokrokba elrejtett meglepiket megszerezni. Az edzésre nyusziugrás volt a bemelegítés, majd megkapták a kosárkának kinevezett vödröket, és vezényszóra indulhattak. Első körben teljesen lehidalva nézték a lelkesen rohangáló nagytesót, ahogy a bokrokban matat, de aztán gyorsan rájöttek, hogy ez kőkemény harc a meglepikért. Megtanulták, hogy gyorsan szaladni kell bokortól bokorig, és a lehető leghamarabb be kell gyűjteni a kincseket. A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor Balázs hirtelen leállt a gyűjtögetéssel, majd az ikrek között kezdte el szétosztani, amiket talált. Olyan jól sikerült, hogy végül Benike nyert, de az erkölcsi győzelem egyértelműen Balázsé lett. Nem számítottam rá, hogy osztozni fog, pont ezért is tartottam az erőnléti edzést, hogy a kicsiknek ne maradjon üresen a kosárkájuk.
Azt hiszem, felkészültem várjuk a Nyuszit: elkészültek a díszek, a nyuszi és tojás alakú sütik, elmondtunk sok nyuszis verset és mesét, díszítettünk tojást, és edzésben vagyunk a tojáskeresés témában is. Ha a húsvéti Nyuszi látta, hogy milyen lelkesen várják a gyerekek, biztosan ellátogat a mi udvarunkba is.
