Babakelengye - ha egyszerre két apróság érkezik

Hosszú évekig féltve őrizgettem nagyfiam ruháit, bútorait, babakocsiját, mondván, hogy jó lesz majd a kistesónak. Azzal az eggyel nem számoltam, hogy kettővel kell számolni, vagyis kapásból két kistesó érkezik. Így fájó szívvel simogattam meg utoljára az imádott babakocsit, majd megváltam tőle. Dupla babakocsi kell… Majdnem mindenből dupla annyi kell. Habár nagyfiam születése után megőriztem a kiságyat, annak ágyneműit, tartozékait, a sok kis takarót, a fürdőlepedőt, a szopipárnát, a sterilizálót, mégis szédítő volt belegondolni, mennyi mindent kell még beszerezni, vagy lecserélni ikres kivitelre. Ráadásul a házunk méretéből adódóan nagyon át kellett gondolni a beszerzendők listáját. Csak a lehető legszükségesebbeket vettük meg, hiszen ezeket tárolni is kell, helyünk viszont nem túl sok van.

Nehéz kérdés volt a babakocsi. Abban biztos voltam, hogy csak egymás mögötti üléses jöhet szóba, hogy akár egy boltba elférjek anélkül, hogy evakuálni kellene a vásárlókat abból a sorból, ahová szeretnék bejutni. Nagyon szerettem volna tesztelni a kiszemelt darabokat, de sajnos a legnagyobb bababoltokban is csak mutatóban vannak ikrek számára babakocsik. Így nem egyszer előfordult, hogy az utcán szólítottam le ikres anyukákat, hogy kipróbálhassam a babakocsijukat. Ez kifejezetten hasznosnak bizonyult, mert így kapásból gyerekekkel együtt tehettem egy-egy próbakört, ráadásul jó tanácsokat is ki tudtam könyörögni, hiszen elképzelni sem tudtam, hogyan tudok majd egyszerre két babával megbirkózni, minden praktika, ötlet jól jött.

Életvitelünkből adódóan sokszor kell autóba tenni a babakocsit, így fontos szempont volt a gyors szét-, és összeszerelhetőség. Ezért ha kezünk ügyébe került egy babakocsi, időmérő edzéseket megszégyenítő módon, szintidő alatt próbálgattuk a szétszedését, ill. az összerakását abban a reményben, hogy majd „élesben” ez idő alatt maximum csak az egyik kezd el sírni. Végül úgy érzem, nagyon jót választottam: szép, könnyű irányítani, és pillanatok alatt szétszedem, sőt, még össze is tudom rakni. A hosszát viszont még nem érzem eléggé, a boltokban sokszor túlméretes járműként komolyan veszélyeztetem a polcok sarkainál lévő árukészletet, mikor kanyarodni szeretnék.

A babáknál a nemek aránya 1:1, így a megmaradt fiú ruhákat tudom hasznosítani. A kislány ruhák pedig olyan elképesztően cukik, hogy öröm vásárolni őket.

Nagyon szerettem volna babafészket a picurkáknak, de a ház adottságai miatt csak egy kiságynak van hely, így majdnem lemondtam róla, mivel egy kiságyba egy babafészek, egy fészekbe pedig egy baba fér. Végül olyan szerencsém volt, hogy sikerült találnom ikres babafészket, így egymás mellett, szorosan összebújva pihenhetnek. Be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, öröm nézni, milyen jókat alszanak benne.

Az egész családot átjárta a „mindenből kettő kell” érzés, talán túlságosan is: férjem méricskélte a pelenkázó tervezett helyét, csalódottan ingatta a fejét, majd közölte, hogy sajnos nem fér el kettő pelenkázó. Kicsit örültem, hogy kinézi belőlem, hogy egyszerre pelenkázom mindkét babát 1-1 kézzel a külön pelenkázókon, de biztosítottam róla, hogy abból speciel egy is elég lesz, majd egymás után kapnak tiszta pelust.

5 évesem is a kettő kell mindenből bűvöletében lehetett, amikor hosszan nézegetett engem, majd feltette a kérdést: „Anya, akinek csak egy babája születik, annak csak egy cicije van?”