Ikrek sem egyformák...
Ikertestvér létükre Beni és Boróka nagyon eltérő habitussal rendelkezik. Nagytestvérükre hasonlít kívül-belül Benike: nyugodt, megfontolt, ugyanakkor nagyon kell neki az anyán csüngés. Ezzel szemben Borókának még s szeme sem áll jól, ő egy igazi tűzről pattant sajtkukac, aki mindig teljes erőbedobással tolja végig a napot.
Meg sem rezzen, ha Beni kalapáccsal üti a hátát, vagy leesik a kanapéról, vagy elveszik tőle a játékot. Sajátos elképzelése van mindenről, akaratát mindig nagyon keresztül akarja vinni, és nem fél használni a dobhártyaszaggató sikítását. Az az egy szerencséje, hogy írtó cuki, és szeretni is teljes erőbedobással szeret.
Az evés is rettenetesen fontos számára, a sajátját teljes testével védi, és közben az asztalon keresztül átmászva markolja ki kézzel a Beni tányérjából a repetát. Sorozatos rablási kísérletét a tettenérés sem zavarja meg, habár Beni már a gyanús mozdulatoknál jelez, mert tudja, hogy hamarosan étel nélkül marad. Amikor én is le tudok ülni közéjük, csak annyit látok, hogy azonnal lecsap a tányéromra két maszatos kéz, és mire elfoglalom a helyem, már csak az üres tányérral szemezek. A kis enyveskezű nagyon gyors tolvajtempót diktál, nem sokat teketóriázik, ha alkalom adódik.
Napközben a túláradó energiáját sokszor kell pótolni, ezért többször környékezi meg a kamrát. Segítség neki nem szükséges, visz magával gyerekfellépőt, és mindent megrágcsál, amit csak elér. Ráadásként leszedi a hagymáról a héját, majd a banánokat vetkőzteti le, illetve vetkőztetné, de azok időközben már új helyet kaptak.
A húsvéti locsolásért Benike kapott egy csokitojást, amit az ő habitusának megfelelően, akkurátusan, lassan, kb. 5 perc alatt meghámozott. Ez idő alatt Boróka sóvárgó szemekkel nézte a kibontakozó finomságot. Mikor Beni végzett, és odanyújtotta nekem a csokipapírt kidobásra, Boróka egy pillanat törtrésze alatt kikapta a kosárból a csokit és a szájába tömte – egészben, majd úgy állt ott tovább, mintha semmi sem történt volna. Mire Beni visszanézett, már csak a hűlt helyét találta a csokinak, és nem is értette, hova lett.
Élményt is szokott lopni: amikor a fiúk kirakóznak, vagy pl. vonatsínt építenek, akkor fogja magát, ráhasal az éppen aktuális játékra, egyértelműen azért, hogy huncutkodon a fiúkkal. Semmi szép szó, sem kérlelés nem téríti jobb belátásra, kitartóan keresztbe akar tenni a fiúknak. A hosszadalmas, monoton tevékenység nem az ő világa, ezért inkább kiszúr a két fiúval, akik kifejezetten szeretik a sok türelmet kívánó játékokat.
A játékokon való elhelyezkedés után időnként nyoma vész a kisebb alkatrészeknek. Ilyenkor tudom, hogy meg kell motozni a Borókát, mert bevált trükkjei közé tartozik, hogy ezeket a ruhájába rejti. Volt rá példa, hogy egy komplett kirakó, és néhány műanyag kutyus pottyant ki az ellenőrző ponton.
A neki nem való tárgyakat is rendszeren próbálja meglovasítani. Ezt is könnyű észrevenni, mert akkor csöndben van, ami nem igazán jellemző rá, ráadásul elvonul, ami végképp gyanús. Ha megközelítem, a háta mögé rejti a kezét, és puszit dobál, de nem tud lefegyverezni, visszaszerzek tőle mindent.
A két fiú higgadt személyiségével szöges ellentétben áll Boróka tolvajtempója, de nem áll szándékomban „letörni a szarvát”, mert szerintem – ahogy a türelem a fiúknál – úgy az akaratosság és az állhatatosság is jól jöhet neki felnőttként.
