Ikreket Karácsonyra!
Amikor megtudtam, hogy babát várok, gyors számolás után elégedetten dőltem hátra. Január 15 volt a várható szülési időpont, gondoltam is, hogy tökéletes az időzítés. A két szívhang megállapítása után viszont Damoklész kardjaként vészesen lebegett felettem a karácsonyi szülés lehetősége.
Ikreknél gyakori a koraszülés, emiatt december közepétől jó esélyem volt a kórházasdira. Azt gondoltam, hogy ikerterhességet csak nagyon tudatos ősanyák tudnak végigvinni, ezért én az esélytelenek nyugalmával engedtem el a januári szülés lehetőségét. Sokan kerülnek be a kórházba a 27. hét környékén, illetve több kórházban protokoll szerint – a biztonság kedvéért – a problémamentes kismamáknak is be kell feküdni. A lakhelyem szerinti kórházban is ez az előírás, vagyis a karácsonyt mindenképpen a kórház vendégszeretetében kellett volna töltenem, sőt még a Télapó is sanszos volt. Ezt a gondolatot zsigerből utáltam. Időközben egyre jobban belemélyedtem az ikerterhesség veszélyeinek a tanulmányozásába, majd hosszas tépelődés után kivételesen hallgattam a megérzéseimre, és gondoltam egy merészet. Végül a lakhelyemtől 250 km távolságra lévő ikerspecialistához jártam terhesgondozásra, valamint egy olyan kórházat választottam szülésre, amelyik a legjobban fel van készülve koraszülöttek ápolására. Megnyugtató volt, hogy itt nem volt előírás az idő előtti befekvés, merthogy én úgy gondoltam, ha „csak úgy” befektetnek, akkor unalmamban megszülök. Az orvosom maga is egy ikerpár tagja, így szívügye volt a dupla várandósság. Jó kezekben éreztem magam. Tudtam, hogy rengeteg probléma merülhet fel, bízni akartam az orvosomban. Valamilyen csoda folytán mindvégig rendben talált mindent. Igaz, hogy közben már levegőt is alig kaptam, ülve aludtam, és mindentől égett a gyomrom, de ez teljesen normális ikrek esetében.
A karácsony közeledtével egyre nagyobb volt bennem az izgalom, hogy lemaradok szenteste az 5 éves Balázs öröméről. Annyira, de annyira várta az áhított őrhajót, hogy a kórházból is hazaszöktem volna, csak hogy láthassam, ahogy kibontja. Ezért drukkoltam, hogy karácsony előtt szülessenek az ikrek annyival, hogy pont hazaérjek 24-re. Teltek a napok, egyre jobban kinézett nekem a kórházi karácsony. Már azon gondolkoztam, kapok-e halászlevet a kórházban, és hogy kivel fogom megnézni a reszkessetek betörőket. Emellett rossz érzés lett volna az orvosomat a töltött káposzta mellől karácsonykor berángatni, így próbáltam az ikrekkel megbeszélni a megálmodott időpontot. Alkudoztam velük, hogy ha 24-n merészelnek mégis megszületni, akkor az aznapi névnaposoknak, Ádámnak és Évának fogom őket elnevezni. Így egy mondatban hallhatják, hogy boldog születés-, névnapot, és persze boldog karácsonyt. Szerencsére lehetett velük egyezkedni, olyannyira, hogy végül januárig kitartottak.
Hamarosan újra elérkezik a karácsony, és már majdnem egy évesek a kicsik. Azt hiszem, idén a plafonra kell ragasztószalagozni a karácsonyfát, mert már mindent meg akarnak kaparintani. Hihetetlen akaraterővel küzdenek, hogy minden újdonságot megszerezzenek, még ha az csak egy apró papírdarabka is. Örökmozgó felfedezők, nem fognak nyugodni, míg magukra nem rántják az egész fát. Mindemellett én már helyettük is karácsonyi lázban égek, alig várom, hogy rácsodálkozzanak az ünnepre. Ez már róluk szól, értük van a sok készülődés, a sok titkolózás. Így idén már nem is lehet nagyobb ajándék, mint 3 csillogó szempárt látni, 3 gyereknek örömet adni.
