Karantén ... 2. nap
Egész álló nap "nyugalmi" állapotban vagyok. Amennyire feszengtem tegnap, mára mintha ez elmúlt volna.
Érdekes...Olvasom, bújom a könyveimet, közben gyerek-nyűzsgés, játék, olvasás, pakolás, főzés, takarítás, sütés halmaz telepszik a mindennapjainkra.
Amikor csak időm engedi tanulok és olvasok.
A hajnalok az enyémek.
Akkor még a család alszik és én pacsirtaként elvonulok a nappaliba és folyóként ömlenek a könyveim oldalai a kezeim között.
Nem nyitom már meg a sajtót, illetve a közösségimédia burjánzó, szánalmas próbálkozásaitól is csak hányingert kapok. "Vállakozz most!" "Legyél mindig online!" "Válságban vállalkozni!" "Annyira unatkozom, így feltöltöttem, hogyan NEM sportolok otthon!"
Poszt hegyek, hogy emberek mit, hogyan csinálnak a szabadban, a bevásárolóközpontban, ergó: KINT. (Nevetséges...)
"Online így, online úgy, legyél online, legyél a digitális világ vállalkozó guruja!"
Emberek! Tényleg? Tényleg ez kell nekünk most?
Lehet én vagyok érzékeny, de mi a szarért nem lehet elnyugodni egy picit? Mit vergődünk?!
El fog múlni. Ez is. Mint minden.
Csak maradjon már mindenki egy picit a seggén!
Próbáljuk meg ezt a dolgot felfogni, hogy most "emlékeket gyártunk".
Próbáljuk meg megtalálni ebben a szépet, amire majd később szükségünk lehet.
Mindenki próbál meneküni a saját labirintusából, a maga állandó és változó járataival, a tájékozódást lehetetelenné tévő bugyraival, hogy megtaláljuk azt az értékes kijáratot.
Igen! Ez a helyzet egy feladvány. Maga az út az egy értékes "játék", egy olyan puzzle, amelynek a darabjait sohasem fogjuk tudni megérteni, mert bár szabályok vannak/voltak, mégis mindenki önállóan szerette volna / szeretné ezt az egészet áthágni, megoldani.
Ezt ne ketrecnek fogjuk fel, hanem lehetőségnek.
Szeressétek a jelent és imádkozzatok azokért, akiknek ebben a borzasztó helyzetben nem az a legnagyobb gondjuk, hogy milyen online tréningre/ előadásra menjenek, vagy éppen milyen online vállalkozást nyissanak...
Hiszek abban, hogy jobb jön...mert mindig jobb jön!
Vagy nem. De akkor is maradj a seggeden és szeresd azokat, akikkel be vagy zárva a négy fal közé és töprengj el miért is kaptuk ezt...
