Kerti munkák gyerekekkel

A gyomláláshoz akkor szoktam hozzáfogni, amikor látszólag belemerültek az ikrek valamilyen játékba. De gyorsan észreveszik, hogy valami érdekessel foglalkozom, és rohannak ők is segíteni. Mindenki kap ilyenkor egy kis vödröt, amibe gyűjtheti a gyomnövényeket. Egy alkalommal egy egész percig egész jól ment minden, majd egy óvatlan pillanatban Boróka megfogott egy kisebb bokrot és tövestől letépte. Nem is értettem, hogy van ekkora ereje, mindenesetre ezen a ponton a többi bokor megóvásának érdekében inkább feladtam a gyomlálást.

Máskor is kis udvari asztalukat tisztogattam, szét is szedtem, de pár perc múlva az összerakásnál már nem voltak meg a lábai. Másnap találtam meg a bográcsozó résznél, a gyújtósok között, ekkor Beni lelkesen magyarázta, hogy ő volt ilyen szorgos, hogy odarejtette.

A nagy esőzések után az udvaron találtunk néhány kukacot, ami teljesen lenyűgözte a kicsiket. Nagytesójuk féltette a kis csúszó-mászót, ezért meg kellett menteni: kivittük a kertből, hogy boldogan kukacoskodjon máshol, nehogy mi rálépjünk. Ez a történet nagyon megragadhatott az ikrekben, mert ezután átfésülték az egész udvart, hátha találnak még kukacot. Szerencséjük volt, mert a kukac mellett még csigát is találtunk, ami nagy sláger náluk. Csak egy baj volt: hogy meztelen csiga volt, amitől én személy szerint nem voltam elragadtatva. Nem is cuki, és minden felfal, ami az útjába kerül, legyen szó virágokról, fűről, de főleg az eperről. Mivel a megmentésére irányuló lelkesedés óriási volt, ezért őt is megmentettük. Itt érezhettem volna, hogy magam alatt vágom a fát, de mivel kislány koromban én is megmentettem minden állatot, így nem lepett meg az ikrek állatszeretete, sőt örültem is neki, azonban nem számoltam azzal, ami másnap reggel fogadott. Több száz meztelen csiga éktelenkedett a kertben, szinte lépni sem lehetett úgy, hogy ne csináljunk matricát belőlük. A kicsik nagyon be voltak sózva, hogy mentsük meg őket, pedig a csigákat kellett volna besózni. Hozták a kis homokozó lapátjukat, és segítettek gyűjteni a rettenet sok csigát, majd lapátonként hordtuk ki őket minél távolabb a kerttől. Ezek sajnos valami turbó csigák lehetnek, mert másnapra visszajött az összes, vélhetően a haverokkal együtt, mert most még többen voltak. Ekkor már kíméletlenebbül néha kireptettem őket a kertből, hogy hamarabb végezzünk. Miután úgy tűnt, hogy tiszta a terep, egy ritka gusztustalan dolgot fedeztem fel: Benike hátára mászott két csiga is, és ott haladtak tovább szépen a haja irányába. Legszívesebben a tűzbe vetettem volna a megszentségtelenített kabátot, de persze inkább csak kimostam.

A virágok locsolása is természetesen óriási sláger, a kis gyerekeknek való locsolókannákat nem győzik újratölteni, hogy minden virág özönvízben úszhasson. Persze kerül víz bőségesen a cipőkre, járdára, és sok egyéb, locsolást kicsit sem igénylő helyekre.

Őszintén szólva szívesen tevékenykednék többet a kertben, de a legtöbbször ez a kicsik lelkesedése miatt több kárt okoz, mint hasznot. Hasznos lehet, ha látják, hogy munka is jár az udvarral, és a legjobb az, hogy ők ebben segíteni akarnak, és persze nagyon cukik – amíg nem kezdik el huncutságokon törni a fejüket.