Lásd a jót!
Most megnéztem a Híradót és az életről is lejönnék...????????♀️
Érdekes ez a karantén dolog.
Sok mindennel szembesülhet az ember. Leginkább önmagával.
A kapcsolataival.
A belső frusztrációival.
A félelmeivel.
A belső akadályaival.
Számtalan helyen olvasom, hogy mennyire félnek.
Én piszkosul nem.
Sőt, én kifejezetten élvezem, hogy újra ilyen sokat lehetek a kislányommal. Mint, mikor pici baba volt, újra úgy érzem gyesen/gyeden vagyok.
(Igaz! Tegnap reggel, másfél napra elvitte az apukája, de nem telt el úgy óra, hogy ne gondoltam volna rá..).
Mármint Lucára! ????
Ma már itthon van és most éppen a "Lesz még rosszabb" című Rapülök slágerre rázza/ rázzák a kis popójukat.
Apropó! Sokan kérdeztétek, hogy így "elvált szülőként", ebben a szituban, hogyan oldjuk meg a kislányunk felügyeletét.
Hála az Égnek abszolút korrekten és rugalmasan koordináljuk a napokat.
A volt férjemmel előre megbeszéljük, hogy ebben az időszakban, hogyan és miként legyen a kislányunk elhelyezése. (Amíg nincsen kijárási tilalom.)
Itt most nem a bíróság által jóváhagyott írásos megállapodás alapjait vesszük figyelembe, hanem a kislányunk érdekeit.
Ez nem a válásról szól. Ez nem rólunk.
Nem a volt férjemről és nem is rólam. Luckóról. Hogy neki mi a jó.
És ilyen helyzetben, amíg nem áll be a “rend”, addig -mivel tagadhatatlan, hogy nekem is kell egy pici idő és nyugalom, hogy a munkámat rendezzem és levegőhöz jussak - elviszi az apukája, s Luckó onnan kapja meg azt a fajta energiát és szeretet, ami a lelkifejlődéséhez kell.
Persze...azért ehhez nekem idő kellett, hogy így vélekedjek ezekről a dolgokról.
Bő másfél év kemény önmunka, gyász majd egy olyan ember, akivel őszintén megtudom tapasztalni azt, amire mindig is vágytam, illetve, s mivel Bálintnak is van egy csodálatos ugyanannyi idős kislánya, mint Luckó, így abszolút tud azonosulni a gyereknevelés hullámaival.
Na, de mindegy is...a lényeg, hogy “mozaikcsaládként” megpróbáljuk a lehető legnormálisabban átvészelni és megoldani a felmerülő akadályokat.
Ezt csak így lehet. Minden intelligencia kérdése. Nem beszélve az EQ-ról...????????♀️
Node...
Tegnap Bálint meglepett. Tudta, mennyire régóta vágytam már arra, hogy legyen pár szabad órám és elkezdjek festeni. Jelentem: elkezdtem!
Színek. Árnyak. Fények. Ültem a teraszon és csak festettem. Leginkább a legnagyobb szerelmet, amit a világunk ékszerként visel magán: a tengert. Ahova a legjobban vágyok/vágyunk most.
Ott vagyok "otthon"! A VÍZ MELLETT.
Víz, kékség, mélység.
Csak része lettem az egésznek, és feloldódtam benne.
Szóval arra buzdítok mindenkit, hogy most jött el az idő arra, hogy mindenki befelé figyeljen.Nyugiban.
Visszatérve a belső erőkre:
Számtalan coaching ügyfelemnek ezt mondom és olyan büszke vagyok rájuk, mert megállapodtunk, hogy minden nap írnak nekem egy levelet, amiben elmesélik, hogy hogyan élik meg a "bezártságot".
Ki, mit csinál. Imádom őket.
Van aki először olvasott ki egy hét alatt 3 könyvet, van aki fest, kertészkedik, filmezik, puzzlet rak ki, meditál, jógázik, végre sokat szexel, vagy csak egyszerűen megéli a főzés, sütés örömét a gyerekeivel.
Perzse jócskán akad negatív már-már elgondkoldtató példa is...????
Na csók mindenkinek, megyek mert, ha a gyerekek elaludtak, akkor virtuális online borozásba kezdünk a barátainkkal.
(Ilyen sem volt még... :D) Végtére is: Péntek este van! ????
Kriszta✨
Kép: Pinterest
