Nyárimádó vagyok, ezért ha tehetném, ki sem dugnám az orromat borús időben. Az ikrek születése óta azonban nem sok választásom marad, mert őket aztán nem érdekli, hogy milyen idő van, csak mehessenek ki a levegőre.
A tartalmas, és élmenyekkel teli nyár után nagy fordulatot vesz az ikrek élete: bölcsibe mennek.
A nagytesójuk is volt bölcsis, és elevenen él még bennem az emlék, milyen nehéz volt megbontani a kettőnk között kialakult kis életritmust. Sok könnycseppet hullattam, mire beléptünk a bölcsi kapuján. Ő kicsit zárkózottabb, anyásabb fiú volt, és tartottam tőle, hogy rossz élményt okozok neki.
Amikor már meggyőződéssel mesélem mindenkinek, hogy mostanában sokkal kevesebb huncutságot követnek el az ikrek, akkor pár nap leforgása alatt olyan dolgokat tesznek, amiből jól látszik, hogy ők 100 %-on pörögnek, míg nekem ezektől lassan lemerülnek az energiakészleteim. Próbálom magam szinten tartani egy kávéval, bár a kávésbögre mérete napról-napra nő, lassan a söröskorsó lesz a mérték.
Egy jó meleg szombaton megcéloztuk a Balatont, úgy ahogy azt kell, rogyásig megpakoltuk az autót mindenféle játékkal, fürdőfelszereléssel, homokozókészlettel, váltóruhákkal.
Tegnap ballagott az óvodából az ikrek nagytesója, Balázs. Sokáig bizonytalan volt az esemény lebonyolítása a vírus miatt, de pár hete elkezdhettünk bizakodni, hogy mégis megünnepelhetjük.
Teljesen átszellemülve, önfeledt ujjongások kíséretében üldözték a szappangömböket. Egyszerűen nem tudták megunni, hajthatatlanul követelték az újabb és újabb buborékokat. Igazából nem akartam útját állni egy ilyen jó bulinak, ezért én is lelkesen fújtam a bubikat, elvégre itt garantált a minimális energiabefektetés – maximális siker kombináció.
"Ha lenne egy napod, amelyet úgy tölthetsz el, ahogyan igazán szeretnéd, mit tennél?"
A tavasz beálltával felsokasodnak a kerti munkálatok, amiből az ikrek sem maradhatnak ki. Amint az idő engedi, máris megyünk ki az udvarra, ahol a sok játék mellett az udvar karbantartása is vár ránk. Nagy feladatokba nem merek bekezdeni neki, mert ahogy az ikrek segítenek, úgy a feladatok mellett károk is keletkeznek.
Ha te is, akkor én is :-)
Habár az ikrek különböző személyiségjegyeket mutatnak, egymást utánozni mégis nagyon szeretik. Különös előszeretettel akkor, ha a kezdeményező huncutságot csinál.
Kint szenvedek a nappaliban és ugrálok a tv előtt, mint egy kutyus, aki éppen kajára vár. Pörgetem az edzést.
Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt az ikreim megfagynak. Majdnem pont ez áll Beni pólóján, de lényeg a lényeg: napsütésre vágyunk, nem állandó esőzésre.
Egy felmérés szerint az emberek egyharmadának nincsen napi szintű ölelés az életében. Én nem tartozom ezen emberek közé, ugyanis az ikrek, és a nagytesójuk bővel ellát ölelésekkel. Egy tanulmány szerint 10 gyógyító hatása van ennek a jellegű érintésnek, de nem biztos, hogy pont az ikres ölelésre gondoltak...
Sokszor találkozom az interneten a kérdéssel, hogy melyik anyukatípusba sorolnám magam. Jó pár jellem fel van sorolva, és hiába nézegetem, valahogy egyik sem passzol. Vagyis egy kicsit az összes passzol. Alkalmanként, élethelyzettől függően.
Kedves Naplóm! Egy meleg tavaszi napon anya megjelent két bőrönddel, és azt mondta, hogy elutazunk a messzi mamához és papához.
Ikertestvér létükre Beni és Boróka nagyon eltérő habitussal rendelkezik. Nagytestvérükre hasonlít kívül-belül Benike: nyugodt, megfontolt, ugyanakkor nagyon kell neki az anyán csüngés. Ezzel szemben Borókának még s szeme sem áll jól, ő egy igazi tűzről pattant sajtkukac, aki mindig teljes erőbedobással tolja végig a napot.
Luca: Anya! Szerinted mitől maradhatunk örökre fiatalok?
Én: ????
Elfogadni azt, amit nem lehet.
Elfogadni, azt, amit nem akarsz.
Öt évvel ezelőtt, amikor a kislányomat mellém tették a születése után kórházban, megállt bennem egy pillanatra az élet.
A gyakori hóesés ellenére úgy döntöttem, hogy itt az ideje felkészülni a húsvétra. Hetek óta nem mozdultunk ki, így az itthon fellelhető alapanyagokból és kellékekből álltunk neki dekorációt készíteni. A nagy keresgélésben találtam néhány elfekvő húsvéti dísztojást, amivel a nappalit terveztem díszíteni.
Lement az első két hét a korlátozások kezdetétől, és egész jól ment. Ez talán annak köszönhető, hogy idén már sok mindent tudnak a három gyerek együtt játszani. Tavaly ilyenkor még csak járni tanultak az ikrek, ami a pempőke készítés és etetés mellett nem kínált sok lehetőséget a közös játékra.
Nagyon rég volt ilyen napom, mint a mai.
Most délután 16.18 van.
Az is lehet, hogy meg sem osztom ezt az írásomat és ugyanúgy megy a "fiókba", mint a többi, amit nem publikáltam.
Szülinaposunk volt a héten, méghozzá az ikrek nagytesója, Balázs lett 7 éves. Tavaly pont a tervezett ünnepléskor vezették be a karantént, ezért bánatára csak hónapokkal később tudtuk a családban megünnepelni. Idén igyekeztünk mihamarabb megtartani, nehogy ismét tolódjon. Szerencsénk volt, mert a kitűzött buli másnapjától vezették be a korlátozásokat, így mi még nyugodtan bulizhattunk.
Szerencsések vagyunk, amiért elegendő hellyel rendelkezünk a házunkban, mégis csak a töredékét használjuk az ikrekkel. Ennek két oka van: a Boróka és a Benedek. Ők ugyanis kiskacsa módjára mindenhová követnek, és lelkesen vetik bele magukat a felfedezni valókba.
"Az egyedüllét erősíti a szívet." Na ez biztos.
Karácsony második napján kezdtem el olvasni. Mondjuk elég hálás voltam a szüleimnek, (tőlük kaptam karira) hogy egy teljes éjszakát tölthetek legálisan Matthew McConaughey-jel.
Zöldlámpát kaptam.
Januárban több alkalommal adtam a fejem vendéglátásra. Bevállaltam, mert a három gyerek mellett sem szeretnék lemondani a felnőtt társaságról, illetve a főzés leegyszerűsítésével vállalhatónak tűnt a feladat.
Ma az oviban, a kapuban még visszaszólt:
"Anya! Keresem a csodákat! Szeretlek!"
Nagyon lelkesek az ikrek, amikor kimehetnek a szabadba, de a nagy lelkesedésükben a kéréseimet legtöbbször elengedik a fülük mellett. A levegőzés végén szoktam rájönni, hogy tulajdonképpen a saját szórakoztatásomra adtam elő egy séta-monológot.
Csak úgy roppant a hó a talpam alatt.
Amikor nagy dilemma előtt állok és döntenem kell valamiben szó szerint elmenekülök.
A korábbi fotózások után elhatároztuk, hogy minden évben megpróbáljuk a lehetetlent: 3 gyereket rávenni arra, hogy egy helyben megüljenek, egy irányba nézzenek, és mindennek tetejébe még mosolyogjanak is. De persze olyan lazán, hogy ne tűnjön erőltetettnek.
Leesett a tél első hava. Nagyon vártuk, mert a közösségi oldalakon azt láttam, hogy már mindenkinél esett a hó, csak mi maradtunk ki. Sóvárogva nézegettük mások szánkós fotóit, meg a sok boldog pillanatot, ami a képekről sugárzott. Amikor a redőnyt felhúzva minket is a hatalmas hópelyhek látványa fogadott, gyorsan átszerveztük a napunkat.
Egy kétéves naplója (pontosabban két kétéves naplója)
Kedves Naplóm!
Anya és Apa azt mondták, hogy két évesek lettünk, ezért bulit tartunk. Nem tudjuk, mi az a két év, de a buliban benne vagyunk, mert anya gyakran mondogatja a buli szót, amikor lejátssza nekünk a Riszálom úgyis, úgyis, meg a Baby Shark című nótát. Állítólag lesz sok finomság, zene és társaság, szóval részünkről indulhat a buli.
2 évesek lettek az ikerbabáim. Nemrégiben még nagyon távolinak tűnt ez az évforduló, talán mert azt gondoltam, hogy a két évesek már egész nagy gyerekek. Erre itt van a két éves Boróka és Benedek, akiket még olyan picurkának látok, mintha csak most születtek volna. Különösen, hogy a napokban elfogott a nosztalgia, és sorra nézegettem az utolsó pocakos fotókat, illetve a kicsik újszülött fotóit.
Amióta megszülettek a gyerekek, nemcsak Anyukává, hanem alkalmanként Jézuskává, Télapóvá, Húsvéti nyuszivá, sőt Fogtündérré is váltam.
Már november végén késztetést éreztem arra, hogy elkezdjem a gyerekeket a karácsonyra hangolni, és erre a lakás feldíszítése tűnt a legcélravezetőbbnek.
Tegnap este Ördögtől való dolgot tettem.
Egy órát csámborogtam emberek között a Tescoban, s képzeljétek!
A maszk alatt mosolyogtam. Nem fájt.
Az én napsugaram, akibe kapaszkodok az a lányom.
Aki négy és fél éves, de a legnagyobb tanítóm, s a kettőnk közötti kialakult kapcsolat vasbeton erőssé tett engem.
Minket.
Az ikrek nagytesója már 6 éves, így ő teljes mellszélességgel készül a Télapóra. Próbálok óvatosan fogalmazni beszélgetés közben, mivel fogalmam sincs, hogyan fogunk Télapózni a vírushelyzet miatt. Kicsit elnevetgéltünk rajta, hogy a Mikulás majd minden gyerek után lefertőtleníti a ruháját, illetve Balázs azt is kitalálta, hogy kézfertőtlenítővel egészíti ki a tejből és sütiből álló Télapó-menüt, amit a kitisztított cipő közelében fog elhelyezni. Meghökkentő volt, hogy ő igazából cseppet sem akad fenn a helyzeten, sőt levonta a következtetést, miszerint a Télapón biztosan nem fog a vírus. Egyetértettem vele, a Mikulás mindezek felett áll.
Ma belenyújtózkodtam igazán ebbe a reggelbe...
Advent első vasárnapja van.
Úgy döntöttünk a családommal, hogy mi ebben a pár hétben megpróbálunk elvonatkoztatni attól a világtól, ami kint folyik/ történik.
Naponta többször alakulnak úgy a dolgok, ahogy nem szeretném, na de sorozatban…
Újabb huncutságokkal léptek színre az ikrek: 22 hónaposan még mindig be tudnak újítani a rosszaság terén.
A családunkban több ikerpár is van, akik a tulajdonságaikat illetően kiegészítik egymást, ezért én is számítottam rá, hogy az ikreim nagyon különböző személyiségek lesznek.
Tavaly írtam a lenti sorokat, de most is pontosan így gondolom.
Küldeném annak a plusz 4000 embernek, akik ebben évben találtak Rám.
Hálás vagyok.
Szeretem a novembert.
Biztosan minden babának vannak furcsa szokásaik, nekem duplán kijutott. Eleinte semmi kirívó tulajdonságuk nem volt, de ahogy kezdett kirajzolódni a személyiségük, úgy csillantották meg különleges szokásaikat.
Ki a főnök otthon? Szeretném azt hinni, hogy én, de valójában az ikrek határozzák meg a napokat, úgyhogy nekem rögtön 2 főnököm van egyszerre.
Tavaly nyáron a „lángosos néni” az alig 6 hónapos Borókának a szájába akarta gyömöszölni a frissen kisült lángost, mire én döbbenten léptem hátra, olyan távolink tűnt a hozzátáplálásban a bő olajban megfürdőzött kelt tészta. Azóta eltelt egy év, és idén nyáron már nem kevés lángost tömtek magukba az ikrek.
Cikk leadási határidő van, de nem tudok fogalmazni.
Hulla fáradt vagyok.
Nem jönnek a betűk, a szavak, a mondatok.
Hát itt vagyok.
Régen írtam. Igazából a megfelelési vágy és a belső szorongás, hogy mindig kell valami produktív dolgot alkotni az életben, a világban, a munkában, a magánéletben nagy nyomást helyezett rám, így végül arra jutottam, hogy csak akkor ülök le pötyögni, ha majd úgy is érzem van mit mondanom...
Amikor az ikreket vártam, milliószor hatódtam meg olyan videókon, ahol az ikerbabák egymást szorosan ölelve, elégedett mosollyal az arcukon szorongatják egymás kezét alvás közben, fürdés közben, evés közben, sőt már az anyaméhben, szóval gyakorlatilag mindig, minden körülmények között.
Az ikrek zene iránti fogékonysága hamar megmutatkozott: már pár hónapos korukban észrevehetően felkapták a fejüket a zene hallattán.
Sok mindenre számítottam az ikrek kapcsán, de arra a nagyon kellemes meglepetésre kicsit sem, hogy a játszótéren önkéntes babysitterekbe botlom. Ennél már csak az a meglepőbb, hogy ezek a lelkes segítők 8-10 éves kislányok.
Harminc perc séta után találtam meg azt a helyet, ahonnan most írom nektek a soraimat.
Szeptember 1. Határzár...hurrá! Olvasom a híreket...akkor itt az idő lezárni ezt a nyarat is. Kemény volt.
Forró napsütéssel teli öböl partja, ami csak az enyém.
Az önálló étkezéshez szoktatás útja igen hosszadalmas, rögös és visszaesésekkel teli...Egy gyerekkel is igen megpróbáltató, de mi van ha egyszerre két gyerkőcöt szertnénk az önállóság útjára szoktatni?
A boldog gyerek maszatos. Nagyon kerestem ezt a teóriát megerősítendő szakirodalmat, mert úgy vettem észre, hogy ha az ikrek önfeledten belemerülnek a játékba, annak egészen biztosan rengeteg folt a velejárója.
Gyerekek előtt azért vártam a legjobban a nyarat, mert imádom a meleget, a Balatont és a napsütést. Az ikrek megszületése óta azért várom nagyon a nyarat, mert nem kell annyi ruhába beöltöztetni a babákat. Ez a reményem az idei nyaraláskor szertefoszlott. Nyaralás előtt áttanulmányoztam az időjárásjelentést, és rájöttem, hogy hiú ábránd marad az elképzelésem, miszerint – egy szál bikini helyett – pár darab pelenkát hozok el az útra. Sajnos végig hűvös időre számíthattunk.
Mostanában sokat járunk játszótérre, ahol a játék mellett érdemes néhány íratlan szabályt betartani, hogy mi, és a körülöttünk lévők is jól érezzék magukat. A következő illemtant megtörtént esetek alapján írtam össze:
Anyuka anyukának a farkasa – ez sokszor tapasztalható internetes fórumokon, játszótéren, és szinte bárhol, ahol egynél több anyuka gyűlik össze. Az ikrek nagytesójánál én is megtapasztaltam a kelletlen megjegyzéseket, ezért az ikreknél felvérteztem magam ezek ellen. Számítottam rá, hogy nehezebb lesz kikerülni a véleményezést, hiszen két babával folyamatosan a szemek kereszttüzében leszek.
Minden úgy jó, ahogy van...
Legalábbis ezzel nyugtatom magam én is.
A játszótéren az ikrekkel mindig a figyelem középpontjában vagyok, különösen, hogy ott van még a nagytesójuk is. Kíváncsi tekintetek lesik, hogyan fogom a kis csapatot koordinálni.
Bevállaltam egy strandolást egyedüli felnőttként az ikrekkel és a nagytesójukkal.
Öt perc csend mindig gyanús – ezt szokták mondani. Szerintem ez elég nagy túlzás, mert az ikreknél 1 perc csend is több, mint gyanús.
Amikor egy baba az igazán aktív, felfedező időszakába lép, a létező összes figyelmet arra kell összpontosítani, hogy a világ felfedezése közben ne essen baja. Az ikreknél nekem ezt duplán kell kiviteleznem, ami hosszú távon igencsak fárasztónak bizonyul.
Kettő napja írom ezt a posztot.
Igazi érzelmi hullámvasút.
Mindig hozzáírok pluszban egy-egy emóciót, gondolatot.
Több, mint egy éve bennem van, hogy ki kellene öntenem magamból, de olyan nehezen tudom kifejezni az érzéseimet...
Ikresség ide, ikresség oda, születésük óta nagy eltérést mutattak a kicsik a mozgékonyság terén. Beni mindig is szerette alaposan megtömni a pocakját, aztán kifeküdni a sok hamitól.
Egész télen vágyódva néztek ki az ablakon az ikrek, és egyértelműen elpantomimezték, hogy nagyon szeretnék felfedezni az udvart.
Először mozdultunk ki a karantén kezdete óta. Úgy hiányzott, mint egy falat kenyér. Habár a korlátozások előtt sem túl sokszor mentem el otthonról, egy kis feltöltődés már nagyon kellett. Az ingerszegény környezet, a mindennapos rutin, a bizonytalanság után még inkább vártam az első kimerészkedésünket.
NAPJAINK....
Ébredés.
Nyunnyogás.
Reggelizés.
Színezés.
Rajzolás.
Gyurmázás...
Három gyerek anyukája lehetek, ami a legjobb dolog, ami velem történhetett, és ami alapjaiban megváltoztatta az életem. Az első baba tervezésekor nem is sejtettem, hogy mennyi új képességet kell kifejlesztenem ahhoz, hogy úgy neveljek boldog babát, hogy közben a lehető legkevesebb idegszálam károsodjon.
A könnyeim azt üzenik, hogy...
Hamarosan itt az Anyák napja és bár aznap egy meglepetéssel készülök / készülünk nektek, ezért úgy döntöttem, hogy most írom meg a gondolataimat.
Itt van ez a három nagyi mágnes, de az elképesztően nagy mágneses erő ellenére mégsem szabad magukhoz vonzani a mamákat és a papákat Az anyák napja közeledtével ez egyre inkább nyomasztó, hiszen szép lenne, ha nem csak én, hanem a három unoka is felköszönthetné a mamákat.
20 perc elalvás előtt csak a MIÉNK!
Akkor osztja meg velem a titkait.
Akkor osztja meg velem a napközben felmerülő gondolatait.
Akkor osztja meg velem a kérdéseit, amelyekre nem tudja a választ.
Csendben. Suttogva. Titokban.
Minden este, ahogy mi nevezzük “összenyunnyogunk” a “nagylányos ágyában”, s próbálom megfejteni a világát és békét lopok tőle.
Az ovibezárás és a kijárási korlátozás miatt otthon vagyunk mindannyian, ez eddigi sok ingert felváltotta egy rokonok, barátok nélküli elszigeteltség.
Szeretem a húsvétot, mert ilyenkor izgatott várakozás lesz úrrá a gyerekeken. A húsvét közeledtével nyuszi-csalogató díszeket szoktunk készíteni, miközben az ikrek nagytesójában – Balázsban – sok kérdés merül fel.
Világunk olyanná vált, mint egy kisgyermek, aki nem találja otthon a szeretetet és nem kapja meg a szüleitől a gyengédséget.
Két nap volt még az ovibezárásig, amikor kissé megijedtem, hogy mit fogok kezdeni otthon az ikrekkel és nagytesójukkal? Egy-egy hétvégén sem egyszerű összehangolni a napi ritmust a gyerekek között, úgyhogy most minden kreativitásomat be kell vetni, hogy ne uralkodjon el otthon a káosz. Másnapra a pozitív hozzáállásom felülkerekedett: tele lettem tervekkel, örültem, hogy végre játszunk az eddig félresöpört játékokkal, nagyokat főzünk, színezünk, barkácsolunk, és persze mindeközben önfeledten kacagunk.
Most megnéztem a Híradót és az életről is lejönnék...????????♀️
Érdekes ez a karantén dolog.
Egész álló nap "nyugalmi" állapotban vagyok. Amennyire feszengtem tegnap, mára mintha ez elmúlt volna.
Érdekes...Olvasom, bújom a könyveimet, közben gyerek-nyűzsgés, játék, olvasás, pakolás, főzés, takarítás, sütés halmaz telepszik a mindennapjainkra.
Nem ismeretlen érzés számomra a bezártság. Ahogy az összes otthon babázó anyukának sem. Habár az otthon melegében foglalkozhatunk egész nap életünk csodájával, aki bálványozva lesi minden mozdulatunkat, néha mégis eluralkodik rajtunk a bezártság érzete.
"Ma nem megyünk oviba.
Ölemben vagy és ezt a bejegyzést megint személyesen, Neked írom.
Van bennem valami mérhetetlen nagy szomorúság.
Nem tudom, hogy honnan, de belülről jön. Mélyről. Nyomaszt. Aggaszt. Feszít belül. Nem pánik. Nem, ez nem az.
Azt hiszem ez a tehetetlenség érzése.
A gyerekek születése előtt egyszerűen csak át akartam vészelni a telet, és a folyamatos vacogás közben abban reménykedtem, hogy minél hamarabb eljön újra a kedvenc évszakom, a nyár. Már csak azért sem rajongtam a hidegért, mert egy 20 % emelkedőn kell közlekednünk a főútig, ami egy esőzésben is könnyen csúszóssá válik, hóesésben viszont kész sípálya. Sajnos előfordult már olyan is, hogy az ónos eső rabul ejtett minket, hiába dolgozott az egész utca azon, hogy lejusson mindenki épségben a dombon.
A farsangról elsősorban az ovis beöltözés, a bálok, és a finom szalagos fánk jut az eszembe. Picit fel szerettem volna feleveníteni a farsangi szokásokat, de miután átolvastam a kapcsolódó hagyományokat, rájöttem, hogy nálunk mindig farsang van.
Egy pillanat alatt megváltozhat minden.
Egy érzés, egy gondolat, egy emberi kapcsolat, egy döntés, egy kimondott szó, egy szemvillanás vagy egy leírt mondat által.
Eltelt egy év, és ez volt életem eddigi legtartalmasabb éve. Egy éve és pár napja fogalmam sem volt, mi vár rám, ha megszületnek az ikrek.
Alig alszom.
Feszült vagyok.
Felkeltem.
Dobok a fentieknek egy imát, hogy minden rendben legyen, hogy minden rendben menjen.
Mindent elejtek.
Rohangálok a lakásban.
Keringek a ruhászsákok között.
Káosz a fejemben.
Az ikrek születése előtt csak nagytesójuk, a most 5 éves Balázs volt a középpontban. Jólelkű, kedves fiú, aki meg is érdemli, hogy sokat foglalkozzunk vele. A kistesó tervezésénél tartottam attól, hogy nem fog rá elegendő figyelem jutni.
Fel.
Le.
Fel.
Le.
Földszintre le.
Másodikra fel.
Földszintre le.
Másodikra fel.
Utolsó dobozokkal fordultunk ma a lépcsőházban és azon kattogtam, hogy kb.soha többet nem fogok költözni. ????
Hogy mennyire kivan már a pakolástól, a szortírozástól, az "áttelepüléstől" a tököm...
Ritkán mozdulunk ki otthonról az ikrekkel, mert sok szervezéssel és felkészüléssel jár, de a karácsony körüli időszakban bepótoltuk a lemaradást, alig voltunk otthon.
Először is Boldog Új Évet mindenkinek, akik itt vagytok velünk!
Egy kicsit a téli gyerekprogramokról és a téli ruházattal kapcsolatban szeretnék pár tippet megosztani Veletek.
Amikor megtudtam, hogy babát várok, gyors számolás után elégedetten dőltem hátra. Január 15 volt a várható szülési időpont, gondoltam is, hogy tökéletes az időzítés. A két szívhang megállapítása után viszont Damoklész kardjaként vészesen lebegett felettem a karácsonyi szülés lehetősége.
A kislányom által a konyhapulton hagyott, agyon- cukrozott és kakaózott tejbegrízét kanalazva írok nektek.
De most első körben magamnak...
Fehér cukros is.
Kakaós is.
Hideg is.
Mégis az egyik legfinomabb retro édesség, amit valaha ettem.
Pláne, mert ezt a tejbegrízt egy olyan ember főzte nekünk, akire már nagyon régen vártam...
Véget ért a Télapó-hét. Igen, egy egész hétig tartott a Mikulás-láz. Habár egy kisváros közelében lakunk, mégis lépten-nyomon a nagyszakállasba botlottunk. Bárhová néztünk, mindenütt Télapó, és persze mindegyik teljesen máshogy nézett ki. Voltak egészen jelképes kinézetűek, akik maguk sem gondolhatták komolyan, hogy bárki elhiszi, hogy ő a jóságos öregapó. Voltak haladóbbak, akik jól hozták a Télapót, de találkoztunk vérprofikkal is.
Idén volt az első olyan szülinapom, amikor már a három gyerkőcömtől várhattam a ragadós, nyálas puszikat. Tavaly ilyenkor olyan nagy pocakom volt, hogy úgy elbújt alá a Balázs a virággal együtt, hogy alig találtam meg. Ekkor el sem tudtam képzelni, milyen lesz majd a három gyerekkel az élet. Szerencsés vagyok, mivel minden várakozásomat felülmúlták, és hihetetlen örömnek tartom, hogy ennyi gyerek vesz körbe.
Amióta gyerekeim vannak, azóta olyan izgatottam várom a Télapót, mint kislánykoromban. Emlékszem, ovisként milyen félelemmel teli örömmel készültem a Mikulás ünnepségre, ami mindig a kultúrházban volt. Az ünnepi ruhába való öltözés közben azon törtem a fejem, vajon mit fog tőlem kérdezni, és magamban a válaszokon gondolkoztam.
A holnap reggel érkező Télapó látogatásának köszönhetően a 100 centis nyuszim nagyon hamar elaludt.
Csizmák kipucolva. Mézeskalács megsütve. Forró csoki megfőzve. Levélke kirakva. Mikulásos mese felolvasva. Indulhat az éjszakai várakozás.
Amikor az első babám foga kezdett kibújni, a szemem sem rebbent: tudtam, hogy vannak ínybe masszírozható gélek, rágókák és fájdalomcsillapítók, amik az esetleges feszítő érzést megszűntetik. A környezetemben sokan elmondták, hogy az ő gyerekük meg sem érezte a fogzást, egyszerűen csak azt vették észre, hogy ott a sok fogacska.
Pár éve jártunk először bababarát hotelben, amikor még csak egy kisfiúnk volt. Nekünk is újdonság volt ez a jellegű pihenés, valóban elégedettek voltunk. Volt egy kis játszóház, egy pancsoló a medencék mellett, és egy helyiség, ahol minden nap 1-2 gyerekprogramot szerveztek.
Morvai Gabriella vagyok, három gyerekes anyuka. A „nagy” 5 éves, a picik 11 hetesek. Igen, ikerbabáim vannak: egy sima, egy fordított, vagyis egy fiú, egy lány. A kisasszonnyal lett teljes a kollekció, mivel a „nagy” is fiú. Még mindig olyan furcsa azt írni, hogy „nagy”, hiszen idáig ő volt az egyetlen, az Egyetlenem, aki mindig a középpontban volt.
Mikor arra kérnek fel, hogy írjak magamról pár gondolatot, mindig megtorpanok. Hogyan is tudnám a világomat néhány mondatban igazán hitelesen és jól megosztani?!
Nos...Ki is vagyok én?
Úristen, ikreim lesznek!
Eggyel több lett… Viccelődtek velem sokszor, mikor kiderült a dupla áldás. Persze, hogy maradhat, bár számomra is óriási volt ez a meglepetés.
Hosszú évekig féltve őrizgettem nagyfiam ruháit, bútorait, babakocsiját, mondván, hogy jó lesz majd a kistesónak. Azzal az eggyel nem számoltam, hogy kettővel kell számolni, vagyis kapásból két kistesó érkezik. Így fájó szívvel simogattam meg utoljára az imádott babakocsit, majd megváltam tőle. Dupla babakocsi kell… Majdnem mindenből dupla annyi kell.
Anya vagyok, feleség vagyok, testvér vagyok, egy kicsit újra dolgozó nő is és gyerek is újra a két fiam mellet, akikkel újra felfedezem a világot és egy nagy olaszos család egy tagja. :).
Három lett.
Három év telt el.
Három éve vagyok Anya.
Három éve “anyai lélekkel” édesítem a tortáimat.
Már nem egy, nem kettő.
Három.
Három a magyar igazság.
Három kívánság.
Három kismalac.
....és ott a fürdőkádba merülve, Zoránt hallgatva, fekete iszap maszkkal az arcomon, ázott hajú Barbie babák tekintete mellett, hálát adtam a mai napért;
Kistestvér születésekor megkerülhetetlen kérdés a testvérféltékenység. Az addig minden figyelmet elnyerő nagytesó háttérbe szorítva érezheti magát, hiszen a kistesó kerül a középpontba. Na de két kistesó születésekor mire lehet számítani?
Vettem magamnak egy csodaszép kosarat. Tudjátok olyan piacrajárósat.
Ne ilyen “öreg nénikésre” gondoljatok. Fonott, belül elegáns béléssel.
Abba pakolom a friss gyümölcsöket, zöldségeket, mert mióta egyedül vagyok sokat járok piacra.
Luckóval is sűrűn megyünk.
Vele még jobb, mert kettesben mindig betolunk egy hatalmas nagy sajtos-tejfölös lángost a vásárlás után. Imádom a hangulatát.
Itt a nyár és vele együtt a jó idő , az utazások, családi kiábrándulások, vízpari csobbanások időszaka is :).
Szeretnék néhány tippet adni, hogy szoktunk mi felkészülnil egy-egy nyaralásra, mik kerüljenek a bőröndünkbe.
Minden szülés más. Nekem nagyon más volt: két szülésemből 3 baba lett. Ez egész jó arány, mégsem érzem, hogy túl sok szülési fájdalmat „megúsztam” volna.
Bízom benne, hogy amikor Luca olvasni fogja a róla szóló írásaimat, akkor nem lesz rám kiakadva, hanem megérti, hogy mennyire, de mennyire büszke vagyok rá és ha majd egyszer már nem leszek, akkor is nyoma legyen annak, hogy milyen sokat tanultam is tőle.
Két pici baba mellől nem túl gyakran van kimenőm, de ha elindulok, akkor teljes fordulatszámon pörgök, igyekszem pár órába mindent belezsúfolni.
Lehet, hogy vannak napok, amikor minden olyan kilátástalannak tűnik...
Lehet, hogy vannak napok, amikor csak úgy megadnám magam...
Kicsit nagy volt a csend körülöttünk, volt néhány hét betegség (az a tipikus mindenkin végigmenős, a gond csak annyi volt, hogy 2 betegség ment végig felváltva az egész családon), aztán ovis beiratkozás, illetve tervezgetés. Betegségből kezdünk teljesen kilábalni, már csak férj „szenved” egy kicsit.
Ígértem Nektek egy kis bejegyzést a babyzen yoyo babakocsival kapcsolatban amit most szeretnék megosztani veletek.
Előre leszögezném, hogy van sok más nagyon jó hasonló babakocsi a piacon, de amiket mi korábban próbáltunk messze ez a legjobb.
Amikor utazás van kilátásban, háromszor is meggondolom, bevállaljam-e. Végül mindig bevállalom, de a pakolás napján legszívesebben lemondanám az egészet, annyira kilátástalannak tűnik, hogy sikerül minden szükséges dolgot összecsomagolnom. Azzal nyugtatom magam, hogy tulajdonképpen az a lényeg, hogy a kicsiket ne felejtsem otthon, a többit meg lehet oldani.
A nyár a kedvenc évszakom. Imádom a meleget, a napsütést, a vízpartot, alig vártam, hogy búcsút inthessünk a hűvös időjárásnak.
Újra gyerek voltam!
Van egy 12 éves öcsém.
A hétvégén nagyon sok időt töltöttem vele és- bár nincsen kapuzárási pánikom- mindenféle sporteszközét kipróbáltam.
Januárban születtek a picik, de ez a tavasz nem járult hozzá a babakocsis sétáláshoz, így sokáig csak a kiságyban pihentek. Szerencsére hosszú hónapokig alvással telt a nap nagy része, ami nem ütközött nehézségbe, evés után gyorsan elszundítottak.
Betegnek lenni soha nem jó, de nyáron nyaralás alatt a kánikulában még rosszabb.
Mese, mese…a kukában?
Lehet, hogy nem leszek népszerű ezzel a bejegyzéssel, de vállalom!
Nem akarok általánosítani, ítélkezni...de egy picit meglepődtem, hogy hol tart a világunk...
Gombócban az igazság!
A forró nyár beköszöntével, majdnem minden délután elmegyünk Lucával fagyizni, s közben megbeszéljük a napunk és az élet nagy dolgait.
Az ikerbabák ellátása eléggé időigényes, amiben a zavartalan dajkálásra sosem jut annyi idő, mint amennyit szeretnék. Folyamatos mozgásban vagyok, sokszor úgy érzem, szélmalomharcot vívok: ha az egyik baba elalszik, az nálam csak félsiker, hiszen ott van még a másik.
Amint megtudtuk, hogy ikerbabáink lesznek, rádöbbentünk, hogy az autónk is kicsi lesz három gyerek számára. Rövid hezitálás után egy 7 személyes autót választottunk (persze pont a támogatás bejelentése előtt egy hónappal).
Azt hiszem, mikor bő 1 éve bevittelek a bölcsibe nem számítottam arra, hogy ilyen hamar arról fogok írni, hogy egy újabb mérföldkőhöz érkezett az életed, s ezáltal az enyém is.
Ha nyár, akkor mindig meleg van. De mi történik, ha mégsem? Akinek nincs gyereke, felvesz egy pulcsit, és el is van intézve a hűs idő. Ellenben akinek több gyereke van, mint nekem… mit is csinálok ilyenkor?
Az oviszünet kezdetén nagyon tartottam a nyártól, elképzelni sem tudtam, hogyan fogok boldogulni a fél éves ikrekkel és az 5 éves nagytesóval. Azt gondoltam, hogy csak a túlélésre fogok hajtani, és esetleg véletlenül csurran-cseppen némi élmény közben a Balázsnak.
Most már lassan tényleg kijelenthetjük eltelt a nyár és újra beköszönt az ősz, ami szép lassan az időjárásban is érezhető.
Szerencsés időben születtek az ikrek, a hozzátáplálás kezdetekor rengeteg friss gyümölcs érett, szinte egyenesen a fáról kapták a körtét, barackot, meggyet. Vérmes reményekkel kezdtem az új ízek bevezetését, hiszen már korábban is nagy érdeklődéssel figyelték a kanál útját.
Kora reggel elmentem edzeni, amit már az első 5 percben a step padon ugrálva meg is bántam...
Mi a titka annak, hogy a pár hónapos ikerbabák mellett is tökéletes rend és tisztaság van a lakásban? Fogalmam sincs...
Oviba szoktunk
Most, hogy haza értünk a nettó 2 órás nagy bevásárlásból, s megismerkedtünk körülbelül 567 ezer emberrel a hipermarketben...(a lányom eléggé egy feltűnő jelenség...) igazán jó leülni egy picit.
Éljen az ősz!
Éljen az eső!
Éljen az éjszakai viharként tomboló apokalipszis, amitől frászt kaptam és én rohantam a gyerekem mellé! (Híróanya...)
Pest mellől elköltöztem egy picike zalai faluba, amit mindössze pár százan laknak. A falu központját a kocsma testesíti meg, ami bolt és fagyizó is egyben. Ez a jellegű multifunkcionalitás nem foglalja magában az orvosi ellátást, így ahhoz autóba kell ülnünk, és kb. 20 percet kocsikáznunk. Önmagában az ikreket útra késszé tenni sok idő és logisztika, ráadásul az orvosi státuszvizsgálatok két felnőttes feladatot jelentenek, így tehát négyen kerekedünk fel, hogy a szokásos tanácsadásra eljussunk.
A nyár elmúlásával nem győzöm a gyerekeket óvni a betegségektől. A nagytesó vitaminokat, immunerősítőt, és sok friss gyümölcsöt kap, nehogy hazahurcolja az ovis vírusokat. Az ikreket úgy bebugyolálom, hogy a legnagyobb tiltakozásuk ellenére sem sok látszanak ki a ruhák alól. Nem lelkesednek az új öltöztetési hóbortom láttám, elvégre pár napja még csak egy szál pólóban lehettek. A nagy igyekezetemben csak egy valamiről szoktam megfeledkezni: arról, hogy nekem sem ártana egy kis immuntuning. Ennek hiányában pár napja gyorsan bele is futottam egy kiadós megfázásba.
A babáim 9 hónaposak, és minden játék érdekli őket. A játékra nagy szükségük van, hiszen ezeken keresztül fel tudják fedezni a világot és a saját testüket. Fejleszti a képzelőerejüket, kreatívvá és leleményessé teszi őket, problémamegoldó képességüket pedig javítja.
A blogom nem azért jött létre, hogy másoknak osszam az észt.
Hogy elmondjam, hogy mennyire tuti és tudatos szuperszonikus anya/ nő vagyok.
Oly sokszor leírtam, de immáron megint megteszem, mert egyre többen velem/ velünk vagytok.
