Murphy...

Vasárnap szerettük volna meglátogatni a Mamát és a Papát, amire nagy erőkkel készültem. Az egész napot úgy alakítottam, hogy induláskor még ne legyenek annyira fáradtak, hogy elaludjanak az autóban, illetve pont olyan legyen az energiaszintjük, hogy ott ne nyafogjanak, de annyira élénkek se legyenek, hogy ott lebontsák a házat, vagy megsemmisítsék a féltve őrzött Hollóházi porcelándíszeket.

Arra gondoltam, hogy csak elugrunk, nem is kell sok cucc, erre 2 alaposan megtömött táskát készítettem össze pelusokkal, törlőkendővel, innivalóval, rágcsával, játékbabával, kisautóval, textilpelussal, váltóruhával, benti cipővel. A kicsik etetését, és átöltöztetését sikerült időben lezavarni, ezért elégedetten konstatáltam, hogy kezdhetem a meleg ruhába való öltöztetésüket. Az ikrek nagytesója egész rövidre fogta a reklamálást, amiért a vastag, nem-szeretem-nadrágot kell felvennie, ezalatt simán felöltöztettem a kicsiket, majd miután végeztem, Beni jelezte, hogy meglepi van a pelusban. Gyorsan Borókáról is levettem a kabátot, nehogy túlmelegedjen, majd a peluscsere után újra felöltöztettem mindenkit, miközben arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy én még pólóban vagyok, mert már most kimelegedtem, pedig még el sem indultunk. Ezek után mindenkit kitereltem a lakásból, beültettem, bekötöztem az autóba, és kitolattam a garázsból. A kertrendezési munkálatok miatt felsejlett bennem egy-egy esetlegesen elhagyott szerszám lehetősége, amin nem akartam áthajtani, ezért picit leengedtem az ablakot körbenézni, majd mikor újra fel akartam húzni, az egész ablak kiesett, úgy ahogy volt. Ilyen szellőzőrendszerrel mégsem indulhattunk el, ezért kivettem mindenkit az autóból, és gondoltam, ne vesszen kárba a sok logisztika és öltöztetés, sétálunk egy kicsit a friss levegőn. Persze azonnal elkezdett szemerkélni az eső, de én kitartottam – kell az oxigén a gyerekeknek alapon. Találtunk is egy cicát, akit üldözni lehetett, így a kicsik egyből boldogok voltak. Sajnos a cica rossz irányba menekült a kicsik elől, így ők kapásból rohantak utána a sárba. Hát persze, hogy nem tudtak lefékezni, ezért tompítás nélkül csapódtak a sárba. Mindketten elkezdtek nyafogni, és azzal a vastagon dagonyás ruhájukkal együtt csak anya ölelésére vágytak, ahol persze vígaszt is kaptak, így az én ruhám is el lett intézve. Ekkor már a nagytesójuk is nyakig sáros volt, ezért elérkezettnek láttam az időt a visszavonuló fújására, és belátni, hogy ma nem kell erőltetni tovább a friss levegőt. Bementünk, ahol Boróka természetesen azonnal elszabadult, és betrappolt a lakásba a sáros cipőjében. Mire elkaptam, addigra Beni sározta össze az előszobaszekrényt is.

A mindössze 15 perces levegőzés után akkora halomban állt a koszos ruha, hogy azt sem tudtam, hol kezdjek neki. A cicaüldözés eredménye 4 db vastagon koszos nadrág-kabát kombó, 8 db csupasár cipő, aminek a tisztításával épphogy végeztem az alvásidő alatt. A nap további részét inkább otthon, biztonságos terepen folytattuk, ahol már kiszámíthatóak, és könnyebben kezelhetőek a sorozatos Murphy-esetek.