Nyárvége...

Az oviszünet kezdetén nagyon tartottam a nyártól, elképzelni sem tudtam, hogyan fogok boldogulni a fél éves ikrekkel és az 5 éves nagytesóval. Azt gondoltam, hogy csak a túlélésre fogok hajtani, és esetleg véletlenül csurran-cseppen némi élmény közben a Balázsnak.

A sok nehezítő körülmény ellenére sem szerettem volna otthon ülni, habár egy-egy kiruccanás elég macerásnak tűnt. Az elindulás mindig komoly logisztikai hadviselést követelt, az összekészítendők listáján kívül hihetetlen alapossággal fújtam kívülről az időjárásjelentést órára lebontva, három napra előre. Sok időt vett igénybe az állandó pakolás és logisztikázás: végig kellett gondolnom, hogy hova megyünk, mit csinálunk, mire lehet szükség, majd ezt a rengeteg holmit úgy eltárolni, hogy tudjam is, hova tettem… A bepakolásnál ügyelnem kellett, hogy mindig mindenből legyen, de csak annyi, amennyi pont szükséges, feleslegesen semmit sem szerettem volna cipelni. Ez elég fárasztó volt, ezért néha számolgattam a napokat az ovikezdésig. Végeláthatatlannak tűnt az a két hónap nyári szünet, aminek minden egyes napján többször kellett összeszednem az útravaló holmikat, miközben a háztartást is rendben kellett tartani, majd ezek után kellő lelkesedéssel kellett homokvárat építeni.

Bár azt hiszem sikerült mindig feltűnés nélkül, a háttérben mindent összepakolni, mert a hosszas készülődést követően gyakran kaptam meg a társaságban a „kedvenc” kérdésemet: hozTUNK pelenkát? Gyorsan elszámoltam magamban háromig, mialatt magamba fojtottam a választ, hogy „Micsodaaaaaa”? A babánként 3 pelenkán kívül a külön a strandra szánt pelenkázó táskában van még a nedves törlő, kézfertőtlenítő, glicerin kúp és zacskó a használt pelus kidobására. Ezen kívül hozTUNK váltóruhákat, játékokat, textilpelusokat, plédet, babavizet,sima”vizet, babakocsira szúnyoghálót, pihenőszékeket, pár perccel azelőtt elkészített gyümölcspépet, ennek hűtőtáskát, kanalakat, pótkanalakat, mert az első szériát úgyis elveszik, és akkor legalább nem a gyümölccsel megpakolt kanalat próbálják kicsavarni a kezemből, nagytesónak úszógumit, karúszót, törölközőt, váltófürdőruhát, naptejet, fényvédős sapit, abból is egy váltót, innivalót, nasit és persze a homokozókészletet, napszemüvegeket, pénzt a lángosra, végszükség esetére adu ász játékot. Szóval, igen, hozTUNK pelust, sőt az volt a felsoroltak közül az első, amit bekészítettem. Ezek összekészítése a nyár végére olyan rutinszerűvé vált, hogy ha mindezeket bepakoltam, akkor szinte hiányérzetem volt, olyan érzés volt, mint otthon felejtettem volna valamit.

Most úgy érzem, hogy pont mire belerázódtunk a nyárba, már vége is van: az állandó logisztikázás rutinszerűvé vált. Belejöttem, és most már tiltakozom, hogy vége ennek a rendszernek, ami időközben kialakult. Ráadásul most jutottunk el oda, hogy Balázs 7 óra után ébred, ami csodaszámba megy, mert ő híresen rossz alvó. 2 hónapig nem járt oviba, ennyi idő alatt jutottunk el fokozatosan a hajnali 6 óráról a sokkal szimpatikusabb 7 órás kelésig.

Szerettem a nyárba, hogy nem kellett noszogatnom a Balázst, hogy reggel rohamtempóban legyen útrakész. Inkább engedtem néha lustálkodni, sőt néha pizsipartit tartottunk délig. Volt a nyárban sok strandolás, pancsolás és homokvár építés, csónakázás és esti bulizás. Egész tartalmasra sikerült, élményekkel felvértezve vághat bele az ovis nagycsoportnak.

Pár nap múlva beáll az ovis rend, Balázs reggel elindul, nekem pedig több időm lesz. Nem kell naponta többször elindulni a 3 gyerekkel, így összepakolni, és taktikázni sem kell, hogy az eltervezett indulási időpontra mindkét pici kipihenten, jóllakottan, nem a leevett ruhájában útrakész legyen. Gyorsan beállítom őket az otthoni napirendjükre, kiszámíthatóbb lesz minden. Nemrég még azon sopánkodtam, hogy milyen melós lesz az ikrekkel nyár, most meg visszasírom. Rajtam sem lehet kiigazodni… Most épp az őszt nem várom, viszont a következő nyarat sokkal inkább. Nem tudom, hogy nehezebb lesz-e jövőre a totyogókkal, az is lehet, hogy a 3 gyerek négyfelé szalad. Mindenesetre már most alig várom, elvégre ha idén túléltem, talán jövőre is menni fog.