Önálló evés - első próbálkozások

Az önálló evés bevezetésére leginkább a világos, kevésbé foltot hagyó ételeket találtam alkalmasnak. Egyik alkalommal megmutattam Borókának, hogy mit fog enni, erre legnagyobb döbbenetemre odajött, föléhajolt, majd nemes egyszerűséggel megmerítkezett benne: belehajtotta a fejét, majd a frissen mosott haja is beleomlott. Ezek után úgy nézett ki, mintha valaki egy jól irányzott dobással eltalálta volna egy habos tortával. Én csak leesett állal néztem a túrókrémmel bevont arcú Borókát, de ő rohangált tovább, mint aki jól végezte a dolgát. Tulajdonképpen csatlakozhattam volna hozzá, elvégre arcpakolásnak is elmegy a túró és a méz keveréke, de inkább a szőnyeget mentettem a fehér masszától. Egy-egy evés után úgy néz ki az etetőszék, a környéke, az előke, az ikrek ruhája, az arcuk, a kezük és a hajuk, hogy nem tudom eldönteni, hogy csak a ruhát, vagy az egész gyereket etetőszékestől mossam ki. Hiába próbálkoztam eddig többféle előkével, még mindig nem értem, hogy tud ennyi étel bejutni alá, úgy hogy ezek az előkék a nyaknál és a kéznél is elvileg atombiztosan záródnak.

Idővel sokat ügyesedtek a kicsik: Benike hosszan kiélvezi az étel ízét, ezalatt Boróka gyorsan belapátolja és már menne is tovább a dolgára. Az evőeszközhasználatot mindketten egyformán imádják, még a kenyeret is azzal akarják enni. Egyszer kirándulás alkalmával készítettem nekik összevágva őszibarackot, amit nem voltak hajlandóak megenni, viszont nyafogva próbáltak mutogatni valamit. Hosszas tanácstalanság után rájöttem, hogy villát akarnak a barackhoz is, majd ezek beszerzése után boldogan neki is láttak. Azóta is ugyanígy megadják a módját minden étkezésnek.

Alapvetően jól haladunk az önálló evés megtanulásával, a kicsik nagyon lelkesek. Nem tudom, mikor unják meg végre az étel tapicskolását, de nem bánkódnék, ha nem kellene minden evés után az egész lakást kitakarítanom. Az egyetlen reményem, hogy kajacsatába nem túl gyakran torkollik majd az ikrek közös evése.