Nyár
Nyár...végre itt vagy! Már nagyon vártalak!
Itt toporgott már a májusi esőzés után. Kopogtatott.
Várt.
Türelemmel.
Alázattal.
Utánozhatatlan illatával, ízével.
Hallgasd.
Szeresd.
És éld meg.
Minden pillanatát.
Későn jött, vártam rá sokat, néha türelmesen, néha türelmetlenebbül, de meg kellett értenem. Idő kell.
Megvárta, hogy kisírjam magam, hogy újra mozdítani tudjam elzsibbadt végtagjaimat...
Végre itt vagy július!
Végre itt vagy nyár!
Vártalak...
A bátortalan kis cseresznyéidet, akik még gyermetegen szégyenlős pirrel az arcukon mosolyognak rám.
A hideg rosé fröccseidet a gyöngyöző pezsgőidet.
A teraszon ülő, hajnalig tartó mély baráti beszélgetéseidet.
A pucér 25-ös talpikót, aki benned rohangál, szaladgál, táncol.
Az izzadságtól feltűrt bohém copfokat.
A grill húsok illatától kezdve, a pollenektől tüsszögő pillanataidat.
A ropogós, mézédes, csöpögős barackokkal, dinnyékkel, nektarinokkal és meggyekkel szeretkező ízrobbanásaidat.
A Balaton parti dalaidtól kezdve, a napbarnított bőrödön keresztül, a hosszantartó napocskáidat.
A tó vizében rejlő, úszás közben felfedezett titkaidat.
És még sorolhatnám...
Felesleges.
Mindenki érti miről írok.
Veled együtt toporogtam, de kinyújtottad a kezedet és én bátortalanul, de megfogtam. Elvittél...elvittél az újrakezdésbe.
Elvittél a nyárba.
Csodákkal és álmokkal szőtt nyarat nektek! ????????☀️
Kriszta✨
