Sétamonológ - avagy hogyan indulj útnak 2 gyerekkel
Nagyon lelkesek az ikrek, amikor kimehetnek a szabadba, de a nagy lelkesedésükben a kéréseimet legtöbbször elengedik a fülük mellett. A levegőzés végén szoktam rájönni, hogy tulajdonképpen a saját szórakoztatásomra adtam elő egy séta-monológot.
Mondataim a felöltözéstől a küldetés lebonyolításáig:
Kicserélem a pelusotokat, utána kimegyünk sétálni. Nem, azt mondtam, hogy csak peluscsere után! Hiába nyafogsz, akkor sem megyünk ki tiszta pelus nélkül. Csak kettő kellett volna a pelenkából, vigyétek vissza a többi 72 db-t!
Várjatok, bekészítem az enni-, és innivalótokat, mert úgyis már a sarkon éhen-, és szomjan fogtok halni.
Szépen üljetek le, hogy anya fel tudjon öltöztetni. Mindjárt te jössz, picit várj. Ne dobáld szét a többi cipőt, csupa sár lett az előszoba. Most már te jössz, gyere gyorsan! Te meg ne menj vissza a nappaliba felöltözve, itt várj, amíg mi is elkészülünk. Nem, ki sem mehetsz egyedül, de rögtön elkészülünk. Nektek is melegetek van, vagy csak én gyulladok meg, amíg felöltöztettelek titeket? Na, indulás!
Beni, nehogy beleugorj a sárba, nem foglak átöltöztetni, az tuti! Ezt nem hiszem el... Miért dobtad a sárba az innivalód??? Ezzel a kaviccsal leszedem a sár nagy részét a cipődről, és indulhatunk. Nem cipellek, nézd, ott szalad a cica!
Nagyon szép kavics, na-ná hogy viszem!
Figyelem, átmegyünk az úttesten. Nem érdekel, ha kék színű lett a kezed, úgy szorítottam az átkelésnél, de akkor is átjutunk épségben.
Itt a füves részen futkározhattok. Ha kétfelé szaladtok, indulunk haza. Majd az udvarban játszunk. Lassan, lassan, mondom lassan!
Itthon máris biztonságosabb… Boróka, légyszí ne tépd a füvet, most lett telepítve, legalább egy picit nézzen ki jól. Ne is edd meg! A kavics is maradjon a helyén, nem kell a fűbe áthelyezni.
Vegyük elő a kismotorokat! Ketten együtt már tiszta motoros felvonulásnak néztek ki. Boróka ne menj fel egyedül a lépcsőn, mert ott a babarács. Mikor tanultad meg kinyitni??? Gyere, lehozlak. Beni maradj ott, nehogy…. Hogy gondoltad, hogy a lépcsőn lefelé motorral jössz? Na mutatsd, megvan minden fogad? Pont tegnap olvastam az interneten, hogy valakinek a gyereke akkorát esett a kismotorral, hogy letört a foga. Huh, megvan mind!
Menjünk csúszdázni, azt talán tényleg biztonságosabb. A téli vastag cipőben nem is olyan egyszerű felmászni rajta. Pici távolságot tartsatok, ne csússzatok egymás hátába!
Üljetek le a kisasztalhoz, ott fogunk piknikezni. Igaz, hogy a melegszendvics már nem is olyan meleg, de szerintem el fog fogyni. Úgy látom, nem volt túlzás ez a sok ennivaló, mind behabzsoltátok.
Induljunk befelé, hideg a kezetek. Könyörgöm Boróka, ne itt a lépcső tetején vetkőzzél!
Gyorsan le a vastag holmit, és mehetünk is be melegedni.
Úgy tűnik, hogy az alvásidő azzal fog telni, hogy lemossam a sarat a ruháitokról, a cipőtökről, és még az előszobát is fel kell takarítanom.
Ez a monológ nagyjából minden nap ismétlődik, de nem adom fel, előbb-utóbb talán lesz hatása is a mondandómnak J
