Süss fel nap....
Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt az ikreim megfagynak. Majdnem pont ez áll Beni pólóján, de lényeg a lényeg: napsütésre vágyunk, nem állandó esőzésre.
Én meg főleg, konkrétan semmilyen más időjárást nem szeretek úgy, mint a nyárias meleget. Persze az ikrek friss levegőhöz való jutásának érdekében minden nap kimegyünk játszani kétszer is – de néha csak kockára fagyva ábrándozom a melegről. Ilyenkor beiktatok egy kis fogócskát, és rögtön át is melegszem. Nem tudom, hogy túlságosan földtől elrugaszkodott dolog lenne-e azt várni májusban, hogy pár napig egyféle időjárás legyen, de én már melegre vágyom.
Hónapok óta várom, hogy eltűnjenek az esőfelhők, mert az udvaron nagyságrendekkel könnyebb az ikrekkel. Ott nem tudják összefirkálni a falat, nem morzsázzák össze a kanapét, és nem másznak fel a szekrényre. Igazából ezt átgondolva én várom jobban a meleget, de persze ők is jobban érzik magukat a friss levegőn.
A lakásban az elmúlt hónapokban kiveséztük az összes létező játékot, százmillió tornyot építettünk, egy galériára való műalkotás készült gyurmából, és naponta kb. száz cicát rajzoltam Borókának, mert az a nagy kedvence. Üldöztem őket a nappaliban oroszlánt imitálva, kineveztek porszívószörnnyé, mert már azzal is rendszeresen üldöztem őket, bújócskáztunk rengeteget, lovacska is lehettem, olvastunk ezer mesét, de a kinti játék valahogy mégis mindig önfeledtebb. Ha egyszer kimegyünk, aznap ők már vissza sem akarnak jönni. Az ebédet ilyenkor a teraszon fogyasztjuk, majd a délutáni alvás előtt kirázom belőlük a több vödörnyi homokot, és minimális ellenkezés után egész gyorsan elalszanak. Szép időben még a délutáni ébredés is gördülékenyebb: nem pazarolják elnyújtott ébredezésre az idejüket, hanem helyette rohannak a cipőkért, és már indulnának is ki. A tavalyi karantén idején jó pár játékot beszereztünk, hogy élvezhető legyen az otthonlét. Ezek idén sem bizonyultak unalmasak, sőt kiapadhatatlan élményforrássá vált a kis vár, a homokozó, és a kiskonyha. Az idei év felfedezése számukra a trambulin, ami mindig nevetéstől hangos. Oda is mindig becsábítanak, és tényleg jókat szoktunk benne játszani, bár itt is első körben az esőáztatta részeket kell felszárítani.
Mostanában a napsütés hiányában csak pár óra esőmentes időt használhatunk ki. Ilyenkor is megpróbálom az ikreket kicsábítani az udvarra, de valószínűleg kiszimatolják, hogy valójában egy porcikám sem kívánja a dolgot, mert ekkor ők sem szoktak túl lelkesek lenni. Vagy ami még rosszabb: az egyikőjük kimenne, a másik pedig semmi pénzért sem. Akkor aztán jöhet a rábeszélés, ígérgetés, miszerint most láttam erre szaladni egy cicát, megetetjük a szomszéd pipiket, megsimogathatják a másik szomszédban lévő kutyust, és hasonló adu ászokat szoktam bedobni a meggyőzés kedvéért, mert a friss levegőre mégiscsak szükségük van a gyerekeknek. Kirándulást is szoktam ígérgetni, de hiába kacérkodom gondolattal, jó, ha a sarokig eljutunk anélkül, hogy eláznánk…
A következő hetek sem kecsegtetnek esőmentes napokkal, úgyhogy továbbra is rajzolhatom százasával a cicákat, ahelyett, hogy megsimogatnánk egy igazit, és csak a lakásból integethetünk a sok játéknak, ami az udvaron vár az ikrekre. De ha egyszer végre beindul a jó idő, nálunk jobban senki nem fogja megbecsülni!
