Szeretem a novembert...
Tavaly írtam a lenti sorokat, de most is pontosan így gondolom.
Küldeném annak a plusz 4000 embernek, akik ebben évben találtak Rám.
Hálás vagyok.
Szeretem a novembert.
A novemberi hónap egész életemben fontos szerepet játszott.
Már most tudom: Idén sem lesz másként.
Mondhatni az egyik kedvenc hónapom.
Számomra a legcsendesebb.
Szeretem, ahogy a paplanom alá bújik a békéje.
Átölel, finoman megnyugtat.
Támogat.
Szeret.
Segít.
És hisz bennem.
A jövőmben.
Felkészít.
Szeretem a novemberi esőt és a kezdetleges finom izgalmat, amit a következő hónap sóhaja súg felém.
Szeretem a gardróbom legaljáról kihúzott forró, puha, piros pulcsim ölelését, amely egy picit nosztalgikus hangulatba viszi az elmémet.
Egy pulcsiban ott van a múltam.
Az elengedés.
Az újrakezdés simogatása.
A november az a hónap, amiben hitem szerint a legjobban meghallhatod a némaságot.
Talán a szerencsésebbek még békére is lelnek.
Lehet:
Mécsestgyújtani.
Forró almás pitét sütni.
Forralt bort szürcsölni.
Sütőtököt oda égetni.
Új teafüveket kipróbálni.
Írni.
Szentimentális zenéket hallgatni.
Az új pizsamádban gyönyörködni.
A fagyos lábadat a szőrős zokniba megpihentetni.
Új könyveket megismerni.
Magányban lenni.
Megtanulni csendben lenni.
A kopogó esőt hallgatni.
Hála naplót írni.
Elmélkedni.
Imádkozni.
Elválni.
Elengedni.
Újra szeretni.
S a legjobb: magunkra ismerni.
Általa...
Nem kell ebben a hónapban megváltozni.
Egyszerűen csak jó önmagunkra és az erőnkre rátalálni.
K.,
