Szülinapos nagyfiú
Szülinaposunk volt a héten, méghozzá az ikrek nagytesója, Balázs lett 7 éves. Tavaly pont a tervezett ünnepléskor vezették be a karantént, ezért bánatára csak hónapokkal később tudtuk a családban megünnepelni. Idén igyekeztünk mihamarabb megtartani, nehogy ismét tolódjon. Szerencsénk volt, mert a kitűzött buli másnapjától vezették be a korlátozásokat, így mi még nyugodtan bulizhattunk.
A szülinapot megelőző este készítettem el a tortát, miután minden gyerek elaludt. Az alvásidő volt az egyetlen esély, hogy be is tudjam fejezni, mert ha ébren vannak, az igencsak nehezített pálya. Akkor nincs az a trükk a világon, amivel távol tarthatnám őket az előkészületektől. A torta elkészülésének érdekében ezért inkább az éjszakai műszakot választottam. A habverést a fürdőszobában csináltam, nehogy felébredjenek rá a konyha közelsége miatt. Egyszerű volt a recept, viszonylag rövid idő alatt végeztem is vele. A csokikrém visszahűlésének ideje alatt pedig be tudtam csomagolni a meglepiket.
Mindenki nevében beszereztem az ajándékot, amit elrejtettem – legalábbis azt hittem. Persze Boróka titokban kifigyelte a rejtekhelyet, és egy óvatlan pillanatban megkaparintotta őket. Épp a fürdőszobában voltam, amikor meghallottam a papírtépkedést, sejtettem, mi fog a szemem elé tárulni. Boróka elvonszolta a nappaliba az ajándékokat, és nagy erőkkel kezdte el tépkedni róla a csomagolópapírt. Mivel rövid időn belül át kellett adni, ezért cellux segítségével próbáltam helyreállítani a károkat, az összes ajándék újra csomagolására már nem volt időm. A sütiket is idő előtt szemelték ki maguknak. Balázsnál jelenleg nindzsa mánia tombol, ezért a tortát, és a dekorációt is nindzsa kinézetűre készítettem. Arra nem számítottam, hogy az ikrek ilyen jól alkalmazkodnak a környezethez, mert kis nindzsák módjára hódították meg a legmagasabb asztalt, szekrényt és konyhapultot egy kis süti érdekében. Még a harcművészetüket is bevetették, amikor le akartam őket venni a süti közeléből.
A vendégek érkezéséig valamilyen csoda folytán mégis sikerült elkészülnöm minden tervezett dekorációval és tortákkal. Az ikrek örömmel fogadták a mamákat, papákat, unokatesókat, de kicsit nehezményezték, hogy az ajándék nem nekik jár. A felköszöntés után kezdetét vette a végtelenített, fedettpályás folyósófutás oda-vissza. Csak akkor tartottak szünetet, amikor evés került kilátásba, de akkor egy szempillantás alatt a székecskéjükön ültek. Jól belakmározva rohangáltak tovább. A buli fénypontja számukra a papucsok elrejtése volt, majd jól szórakoztak, mikor a jogos gazdájuk átkutatta értük a fél lakást. Egy idő után úgy belelendültek a játékba, hogy nem is hittük volna, hogy észreveszik a torta érkezését, de a rajta lévő kis tűzijáték megtette a kellő hatást. Elsöprő sikert aratott, teljesen lenyűgözte a gyerekeket. Ezután közös erővel elfújták a gyertyákat, majd még legalább 10x, mert azt nem lehet megunni. A torta nagyon finom volt, de a saját magam szivatása céljából csokis volt, ami miatt a buli után a székek kárpitját is alaposan ki kellett tisztítani.
A szülinap egyértelműen jól sikerült, mert nagyon boldog volt Balázs, és ez volt a cél. Ami nekem boldogságot okozott, hogy pár nappal korábban azt kérte tőlem, hogy a kistestvérei is kapjanak ajándékot, ne csak ő. Ki is találta, hogy mi legyen az, és többször emlékeztetett, nehogy elmaradjon. Ami még nagy öröm volt számomra, hogy azt mondta, nekem is jár ajándék, és a szülinapján meglepett egy szép rajzzal. Azt hiszem, jólelkű 7 éves nagyfiam van, akiről érdemes lesz példát venni az ikreknek.