Télapó hét...Mikulások mindehol :-)

Ismerősökkel összefogtunk, és felfogadtunk egy színészt, aki elvállalta a Télapó szerepet, és igyekeztünk mindent megtenni, hogy a csoda továbbra is a gyerekekben éljen. Készültünk rajzzal, felöltöztünk szép ruhába (nálunk az összes gyerek Télapó ruhába), majd hangos énekkel vártuk a Télapót. Pár gyerek leszokófélben volt a cumiról, ők reszketve szorongatták a kis cumicsomagot, amit egy nagy ajándék reményében átadtak a Télapónak. Egyszer csak kopogtattak, és belépett a Mikulás. Ő mindent tudott a gyerekekről, azt is, hogy mit rosszalkodtak. Még Borókáról is tudta, hogy mindenkinek meghúzza a haját, és Benikéről is, hogy minden szekrényt kirámol. A gyerekek kellő izgalommal mentek oda a Télapóhoz, kivéve az ikreket. Nekik sejtelmük sem volt, hogy ez a szakállas bácsi dönti el, hogy jó gyerekek voltak-e. Megnézték maguknak, és maximum arra gondoltak, hogy „ennek a muksónak pont olyan ruhája van, mint nekünk.” A Mikulás távozása után volt egy-két keresztkérdés Balázstól, pl. hogy miért az ajtón jött és nem a kéményen, ill. honnan tudtuk, hogy pont 18 h-ra fog ideérni, de könnyen elfogadta a válaszokat.

Az oviban vicces Télapó volt, aki kávézott és reggeli tornázott, de találkoztunk olyannal is, aki egy Dj pult mögött táncolt. Amikor ezt megláttam, akkor úgy éreztem, ezt aztán soha az életben nem fogom kimagyarázni, de mégis sikerült. Fagyoskodtunk egy étterem kerthelyiségében, amíg sorba álltunk a Mikulásig, de megérte, mert gyönyörű volt a fénydekoráció. Ebben a városban ennek a Télapónak már hagyománya van, oda mindig érdemes ellátogatni.

Találkoztunk olyan Mikulással is, akinek már tele volt a puttonya a gyerekekkel. Ő a falunkba érkezett a Télapó bulira, és kapásból úgy ráripakodott a gyerekekre, hogy még a felnőttek is vigyázzba álltak. Először azt hittük, hogy csak viccesen szigorú, de a következő erélyes kiabálás után megmukkanni sem mertünk. Pedig előtte a manói olyan jó műsort adtak, hogy Borókát alig tudtam visszatartani a színpadtól, végig az első sorban csápolt. Láthatóan nagyon szereti a társaságot, egy-egy embert kiszúrt magának, és addig vigyorgott rá, amíg el nem ájultak tőle, hogy mennyire cuki. Balázs és Beni kicsit jobban megszeppenve várták a fejleményeket, de ők is nagyon cukik voltak a Télapó ruhájukban.

Itthon is járt a nagyszakállú, azonban személyesen nem találkoztunk vele. Nagy erőkkel készült rá a Balázs, százával készítette a rajzokat, ajándékként pedig valamiért egy húsvéti dísztojást készített neki. Az asztalon egy egész bőségtál várta, az elmaradhatatlan tejjel. Arra is gondolt Balázs, hogy ha bemászik a Télapó, akkor nehogy elmulassza a lakomát, ezért mindenhová ki kellett írni, hogy menjen az étkezőasztalhoz. A biztonság kedvéért pedig két pár csizmát is kitisztított, de olyan rendes nagytesó volt, hogy még a kicsik csizmáit is kikészítette.

Az utolsó Télapót egy kávézóban csíptük el. Kicsit furcsállotta a Balázs, hogy miért pont ott van, de elfogadta a választ, hogy szegény olyan fáradt, hogy kell neki egy kávé. Tök komoly arccal sikerült ezt elmagyaráznom neki, majd ezek után meg is állapította, hogy anya is mindig kávézik. (Remélem, ebben kimerül a hasonlóság köztem és a Télapó között…) Ez a Mikulás elképesztő jó volt, ugyanis Balázs rohant hozzá, és megkérdezte, hogy tetszett-e neki az ajándék (a húsvéti tojás). Rezzenéstelen arccal mondta, hogy mennyire örült neki, és eltette a zsákjába. A lakomával kapcsolatosan is csípőből mondta, hogy milyen jólesett neki a hosszú út után, majd a rajzokat illetően biztosította Balázst arról, hogy az ő rajzát tette az első helyre.

Az utolsó állomás a mamánál volt, ahol Balázs meg szerette volna lepni az unokatestvéreit, ezért a saját eddig begyűjtött csokijait szétosztotta Mikulás csomagokba, beöltözött mini-Mikulásnak, és eljátszotta, hogy ő a Télapó. Egyesével kihívta a gyerekeket és átnyújtotta a kis meglepetés csomagokat.

Nagyon élveztem ezt a hetet én is, olyan jó látni a gyerekek örömét. A sok Télapóval kapcsolatban maga a Balázs vonta le a következtetést, hogy egy igazi van, a többi pedig hamis. Ezt rossz szájízzel mondta, így megbeszéltük, hogy a hamisak is nagyon-nagyon jószívű emberek, akik meg szeretnék ajándékozni a jó gyerekeket. Így utólag megállapította, hogy a „családi” Mikulás volt az igazi, mert ő nagyon szép volt, és mindent tudott róla, még azt is, hogy milyen ajándéknak örülne a legeslegjobban.