Térfoglalók - karantén játszóház

Az ikreknek ez nem nagy változatosság, elvégre ők alig-alig mozdultak ki, tulajdonképpen egy séta az utcában is tökéletesen feldobta a napjukat. Én is megszoktam az otthoni létet, így számomra nem volt kétségbeejtő a kötelező otthon maradás.

Ellenben az ikrek nagytesója már nagycsoportos ovis, és hiányoznak neki a mamák, papák, nagynéni, nagybácsi, a kis barátai, az óvó nénik, és tulajdonképpen minden, ami eddig megszokott volt. Az ovi bezárásáig egymást váltották az események az életében, változatosak voltak a napjai, és nagyon szerette ezt. Itthon viszont a kistestvérei diktálják a tempót, hozzájuk kell igazodnia, mert a kicsik mellett képtelen vagyok úgy szórakoztatni őt, mint ahogy érdemelné. Sokszor kénytelen egyedül játszani, pedig velem szeretne. Sokszor kell csöndesebben beszélnie, pedig az önfeledt játék hangos kacajjal jár. Sokszor hallja tőlem azt, hogy rögtön megyek, végül mégsem tudok, és csak vár…

Lelkiismeretfurdalásomat csillapítandó próbáltuk feldobni a gyerekek hangulatát pár új játékokkal. Igaz, hogy idáig elszörnyedve néztem, hogy a polcokon milyen sok játék várja a kis gazdáját, ám most úgy gondoltam, hogy be kell újítani. Nézegettem, válogattam, a legcélszerűbbnek a mozgást igénylő játékok tűntek. Házunk méreteivel kicsit sem kompatibilis játékokat szereztünk be, már nem is érdekelt, ha csak kerülgetni kell, csak lássam, hogy mindenki jól érzi magát. A kicsiknek apósom gyártott egy nagyon jó kis matatófalat, amiről azt gondoltam, hogy el sem fognak mozdulni a közeléből, de sajnos csak a Beni játszik vele néha pár perc erejéig, Boróka kicsit sem érdeklődik iránta. Pedig ez még praktikus is volt, mert a falra szerelve csak térdemet ütöm bele terítéskor, nagy helyet nem foglal. Talán pár hónap múlva a kedvencükké válik. Hamarosan beköltözött hozzánk egy kissátor kb. 1000 kislabdával. Ez már sokkal hatásosabb volt, boldogan másztak ki-be, dobálták a labdákat. Ebbe annyira bele is lendültek, hogy azóta nem győzöm gyűjtögetni a labdákat az ülőgarnitúra alól. Tulajdonképpen a lakás minden pontjából IS labdák kerülnek elő, valahogy még a fürdőkádba is jutott. A kitartó rossz időben végül lemostam a csúszdát és behoztam, az nagy siker volt. A kicsik ámulva nézték ezt furcsa szerkezetet, és hogy a nagytesójuk minden pozitúrában lecsúszik rajta. Rögtön kedvet is kaptak hozzá, ezért megpróbálták ők is meghódítani: egymáson keresztül mászva haladtak felfelé rajta (persze a csúszós részén), nem kis forgalmi akadályt képezve Balázsnak. A következő újdonság egy mászóalagút volt, ami nagyon jó dolognak tűnt, elvégre össze is lehet csukni, az még elfér alapon megvettük. A kicsik nagyon boldogok voltak, habár még néha belegabalyodtak. A lakáson végignézve gyakorlatilag egy jól felszerelt játszóházat alakítottunk ki, habár nem egy szülőről tudok, aki egy komplett ugrálóvárat vitt be a lakásba. Így meg is nyugtatom magam, hogy annyira még nem is estünk túlzásba…

Belegondoltam, hogy az ikrek születésekor még csak a babafészekre volt szükségünk, ami nagyobb helyet foglalt el, de az is a kiságyban volt, így nem is volt feltűnő. Azóta ahogy nőnek a kicsik, egyre inkább kitöltik a rendelkezésre álló teret. Habár nincsen olyan játék/alvóka/cumi, amihez ragaszkodnak, mégis egyre több babafelszerelés lepi el a házat. Aki azt gondolja, hogy két-három készségfejlesztő játék elegendő két baba szórakoztatására, az sajnos téved. Folyamatosan úgy kell lekötnöm őket, hogy olyan játékot adjak az egyiknek, ami a másikat nem különösebben érdekli, mert itt már közelharc folyik a játékokért. Amint az egyikőjük felfedez valamit, száguld oda a másik, és tépi ki a kezéből. Boróka harcias kis vadmacska, sikít, megtépi a Beni haját, levezetésképpen pedig megharapja. Szóval jobb lekötni mindkettőjük figyelmét, így már van szobahintájuk, babataxijuk, tanulóasztalkájuk, mindenféle zenélő, villogó akármijük. Persze mindig a nagyobb dolgokból kell kettő, különben csak a veszekedés megy. Így csak a járműállomány (3 db a 3 gyereknek) elfoglalja a fél nappalit, ehhez jön a tanulóasztal, etetőszékek (2 db), babataxi (2 db), járássegítő (2 db), a sátor labdákkal, a csúszda, a mászóalagút, és a matatófalak. Talán ez most túlzásnak tűnik, de minden új játék kiszemelésekor abban reménykedem, hogy legalább fél órát eljátszanak vele hajtépés nélkül.  Tulajdonképpen csoda, hogy ennyi játék mellett még mi is beférünk a házba. Azt hiszem, a vírus lezajlása után mégiscsak belépőt szedhetek, megalakultunk játszóházzá.