Új otthon...

Nem tagadom: egy-egy hisztirohamom kellős közepén, (miközben a gyerekeknek forró csokit készítek a legnagyobb kuplerájban) voltak pillanatok, amikor úgy éreztem ebből sohasem lesz rend és csak úgy hangosan zokognék.
Aki ismer tudja, mennyire szeretek szépet teremteni.
Így van ez most az otthonunkkal is...maximalista vagyok és legszebbet, a legotthonosabbat szeretném kihozni belőle...És ma délutánra így lett.

A káoszból - rend.
A koszból - tisztaság.
A keszekuszaságból - rendszer.
A zajból- csend.
A lakásból nagybetűs Otthon.
Majd...a régi "otthonból"- idegen tér.
Utolsó gondolatok a régi ágyamból- új lehetőségek az új ágyamban.
A babaszobából- Ovis kislány hercegnős szoba.
A régi emlékekből-új energiák.
A régi tárgyakból- elmúlás.
A búcsúzásból-bemutatkozás.
A könnyekből- mosoly.
A félelmekből- bátorság.
A gyászból- összetartozás.
A magányból-feltétlen szerelem.

Minap olvastam Kőváry Anettől egy gondolatot, ami most nagyon igaz a világomra, miszerint: "...olyan idők járnak, amikor leomlik minden, mi fenntarthatatlan, elavult rendszerek dőlnek le, emberben és közösségben egyaránt, összeroskad minden hamis, minden idejétmúlt, mi magunk sem mutathatjuk tovább másnak magunkat, mint amik vagyunk, nézzünk hát szembe félelmeinkkel, haladjuk meg magunkat, hogy csodálatosan tiszta és üdvös legyen a nagy újrakezdés...."

Minden szava igaz.

Majd...tegnapelőtt délután megláttam újra a kislányom szemében a hitet.
Azt a dolgot, amire az elmúlt másfél évben annyira vártam.
Az őszinte, tiszta, üdvös újrakezdés pillanatát.
"Anya! Ez egyszerűen csodálatos!"- mikor meglátta az új otthonunk nappaliját.
"Anya! Köszönöm neked!"- mikor meglátta az új szobáját.
"Anya! Szeretlek."- megölel, mikor megmutatok/megmutattunk neki/nekik mindent. ✨❤️

Ezek után már nincs is bennem kérdés, sem félelem, hogy vajon ő, hogy fogja viselni ezt a brutális nagy változást.
Hát, hogy?! Szárnyalva. Velem együtt.

K.,✨

#lélekkoffein

https://www.facebook.com/lelekkoffein/

Fotó: pixabay