Újra gyerek voltam!

Mint valami debil, aki beszabadult az extrém sportok (nekem ezek már extrém sportnak számítanak...) parkjába és ezerrel toltam, ültem, hajtottam, egyensúlyoztam a különböző sportmasinákon.

Többek között: gördeszka, valami hover boost (amitől most is rémálmom van, olyan béna vagyok rajta...), roller, görkori és természetesen a bicikli. 
Kb. egész hétvégén gurultam. 
Szó szerint. (Mert mellette nagyon sokat ettem is...  )
Szóval...egy élmény volt. 
Igazi gyerek voltam. 
Az öcsém csak “Görkoris Barbie”-nak nevezett.
Büszke voltam magamra, mert egyszer sem estem el. 
Imádtam!

Rettenetesen sokat bicajozok mostanában. 
Anno 2 éve kaptam a szüleimtől egy csodaszép fehér paripát és azon szárnyalok. Vagyis vágtatok. 
Olyan vagyok, mint egy tini lány. 
Felpattanok, bedugom a fülemet, viszem a kis hátizsákomba a könyvemet és elzúzok a világ végére egyedül bicajjal.
Vagy éppen Lucával.
Tudjátok...mostanában úgy érzem magam, mint egy gyerek. 
És itt nem a naivitásról beszélek...aki ismer, tudja, hogy milyen vagyok. 
Imádok örülni. 
Mindennek.
Ezer éve engedtem meg magamnak, hogy gyermekké váljak. 
Játszom itt a dolgozó nőt, a szigorú- vagy éppen megengedő anyát, a művigyorokkal teli fontos asszonyt, a komoly coachot/trénert, de ezer éve voltam igazán kisgyerek. 
Luca tanít erre.

Tudjátok...Szívből kívánom nektek, hogy találjátok meg saját gyermeki éneteket. Öleljétek, pusziljátok és szeressétek nagyon. 
Az önismeretem így kezdődött...megtalálni azt a kislányt, aki voltam. 
És szeretni. 
Szívből átkarolni és megnyugtatni. 
Némán. Csendben.
Te megtalálod még?! 
Hol van a kisgyerek? 
Mikor dicsérted meg magad utoljára? 
Mikor játszottál úgy igazán egy jót? 
Mikor pattantál fel a bicajodra és tekerted körbe a „világot”? 
Mikor voltál utoljára igazán kedves és odaadó ahhoz a kisgyermekhez, akik jelenleg a ráncaid és megfáradt tekinteted mögött lakik?

Leírhatatlan sokat csalódtam az elmúlt 1 évben…de mégis úgy érzem a bennem rejlő gyereknek kell megadnom azt a fajta törődést, odaadást, aki még nyitott szívvel hisz egy tiszta, ártatlan világban…

Agyaljatok egy picit ezen…

Kriszta