Vendég a háznál
Januárban több alkalommal adtam a fejem vendéglátásra. Bevállaltam, mert a három gyerek mellett sem szeretnék lemondani a felnőtt társaságról, illetve a főzés leegyszerűsítésével vállalhatónak tűnt a feladat.
Ismerve az ikreket, tudtam, hogy egy rövid távolságtartás után boldogan fogják produkálni magukat a vendégeknek, ezért várhatóan lesz felszabaduló időm. Nagy főzéseket azonban még így sem lehetett mellettük tervezni, mert az túlságosan is érdekli őket, részt akarnak venni benne, ezért nagy a balesetveszély. Ha eredményes a figyelmük elterelése, akkor sikerülhet főzni valamit, de erre korántsem lehet alapozni. Így az ételek többségét rendeltük, ezáltal lehettem biztos benne, hogy senki nem marad éhen. A sütiket ellenben otthon készítettük, mert ebbe még bele is tudtam vonni mind a három gyereket, csak a sütésnél kellett elüldözni őket a sütőtől. A tálalás simán ment félkézzel, és már van mosogatógépünk, szóval ez sem jelentett gondot. Minden hétvégén ottalvós vendégek volt, ezért az ágyak előkészítésével, ágyneműhúzással a gyerekek alvásidejében kellett haladni.
Első körben egy baráti pár látogatott el hozzánk, akikkel még nem találkoztak a gyerekek, de rövid ismerkedés után boldogan mutatták meg a szobájukat, és vonták be őket a játékba. Rövid időn belül családtagként kezelték őket, úgy bántak velük, mintha mindig ott laktak volna velünk.
Következő hétvégén a szüleim és testvérem érkezett hozzánk, ott aztán tesómat akarták minden mozzanatukba bevonni, egy szabad percet sem engedélyeztek neki. A mama és a papa pedig olyan sok vicces játékot talált ki, hogy a hétvége elteltével, a hazaindulásuk után nagyon üres lett nélkülük a ház. Ritkán tudunk találkozni, ezért ilyenkor mindenki igyekszik pár pillanatot megörökíteni, amihez az ikrek bőven szolgáltattak témát.
Következő hétvégén szintén baráti pár érkezett. 5 perc múlva a pár hölgy tagjának egy egész állatkertet kellett rajzolnia Boróka számára, Beni pedig szét-, és összeszereltette a kedvenc helikopterét.
Egy kis izgalom akkor történt, amikor egy alkalommal a Borókának a pelenkáját cseréltem, Benike pedig elindult a nappali irányába. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mivel ott voltak többen is, úgy gondoltam, nem történhet semmi baj. A peluscsere végeztével csodálkozva néztem körbe Beni után kutatva, ám sehol sem találtam. A gyomrom gombostűnyivé változott, és többször kutattuk át az összes szobát már mindannyian, de nem találtuk. Lelki szemeim előtt már lepergett, ahogy a fiúk a házból kimenet után nem zárták be az ajtót, Benike kiszökött, és elvitte egy medve a telekkel határos erdőből. Persze nincs itt medve, de már mindent elképzeltem ijedtemben, hogy hol lehet. Végül kiderült, hogy az egyébként máskor mindig zárva tartott szobában rejtőzött, ahol többször kerestük még a szekrényben is, végül a kinyitott vendégágy alatt lapulva lett meg. Ekkor már két szívinfarktust hordtam ki lábon, Borókával az ölemben, de a lényeg, hogy meglett. A kis huncut máskor mindig nagyon hangos, most bezzeg síri csöndben lapított.
Az izgalmak szerencsére itt véget is értek, és ezek után már csak a baráti beszélgetések maradtak, amire még ennyi hangoskodó lurkó mellett is adódott lehetőség. Remélem, hogy minden vendégünk ki tudta pihenni az ikrekkel járó fáradalmakat, és hamarosan viszontlátjuk őket nálunk.
